Magyar Egyház, 1929 (8. évfolyam, 9-12. szám)

1929-12-01 / 12. szám

39 évenkint legalább 12 vasárnapra köteles a lelkipásztorát a közalapra való gyűjtés munkájára átengedni. A fent említett szellem szülte azt a határozatot, hogy a közegyházért való munka kiszélesítésére Egyházunk főesperese mellé valamelyes segéderőt ad a közegyház. És ugyan­csak a fenti szellem szülte a határoza­tot, amelynek értelmében néhány kisja­­vadalmazásu, de hűségesen buzgólkodó lelkipásztorunknak elengedtettek azok az összegek, amelyeket ki jövetelük céljaira a közalapból Egyházunktól kaptak. Az azonban határozattá tétetett, hogy ha valaki bármikor is egyházi felsőségeink engedélye és jóváhagyása nélkül hagyná el Egyházunkat, köteleztetik a közalaptól kapott összeg visszafizetésére. Ezek voltak azok a fontosabb prob­lémák, amelyekkel a közgyűlés foglal­kozott. (V. K.) KELETI EGYHÁZMEGYE Esperes: Nagytiszteletü Vincze Károly. % Gondnok: Nagyérdemű Péntek Miklós. Lelkészi jegyző: Tiszteletes Marton Sándor. Világi jegyző: Érdemes Ujházy Lajos. Pénztárnok: Érdemes Dudás János. PAPBEIKTATÁS CARTERETEN. Uj lapot forditottak, uj korszakot nyitottak az elmúlt vasárnap a Cartereti Független Magyar Református Egyház község történetében. Ekkor iktatták be állásába Tiszt. Hegyi Sándort, az egyház­­községnek az ó-hazából meghívott és az uj hazába csak októberben megérkezett uj lelkipásztorát, aki rövid működése alatt híveinek szeretetét lépésről-lépésre jobban megnyerte és ez a szeretet mind a beiktatás előtt, mind a beiktatás alatt sokképen bizonyságot tett magáról. A beiktató istentisztelet. A szépen megtelt templomban, amely Carteretnek a legrégibb tégla és a leg­szebb helyen fekvő legszebb temploma, délután 4 órakor kezdődött a beiktató istentisztelet, amelyet Ft. Sebestyén Endre főesperes, duquesnei (Pa.) lelkipásztor vezetett. Ő mondotta a beiktató beszé­det, amely a papi hivatalról, pásztor és nyáj egymáshoz való viszonyáról szólott. A független lelkészek hivatalos esküjét Vincze Károly egyházkerületi fő­jegyző s egyházmegyei esperes vette ki az uj független lelkésztől, és ő nyújtotta át neki mint független ref. papi működésének útmutató lámpásait: a Szent Bibliát, a II. Helvét Hitvallást, a Heidelbergi Kátét és az Egyházi Tör­vénykönyvet. Az eskü elhangzása után a jelenlévő lelkészek mindegyike áldást mondott az immár beiktatott lelkész­társra. A gyülekezeti vegyeskar éneke után a beiktatott lépett a szószékbe és bizonyságtevő erővel szólott arról, hogy papi működésében a prófé.tai elemet akarja kidomborítani, hogy amerikai magyar lel­készkedéséhez szervesen hozzátartozónak tartja az amerikai magyar érdekek ön­zetlen szolgálatát is. A nagy építő ha­tást gyakorolt szószéki szolgálat után a gyermekkar énekelt a lelkész nejének vezetésével, majd a beiktatott lelkipásztor üdvözölte a maga és gyülekezete nevé­ben a megjelenteket. Alig fejezte be azonban a mások üdvözlését, amikor őt üdvözlendő, K. Balog Margit és Ká­roly nevű iskolás gyermekek egy köszöntő vers elmondása mellett egy virágcsokrot nyújtottak át neki és Nagy Andrásné, nőegyleti titkár köszöntötte szépen. Az istentiszteletet a beiktatott lelkipásztor áldása zárta be. Az ünnepi bankett. Az ünnepi bankett este fél 8-kor kezdődött a helybeli magyar római kath. egyház nagytermében, amelyet erre az alkalomra teljesen ingyen engedett át a hitközség vezetősége. Soha ennyi nép még nem jött össze bankettre a car­tereti ref. egyház életében. -— Minden helyet elfoglalt az impozáns vendégsereg, amelyben a carteretiek mellett szép szám­mal voltak amboyiak, majd trentoniak, philadelphiaiak, cliffside-shadysideiak és talán még máshová valók is. Szép volt

Next

/
Thumbnails
Contents