Magyar Egyház, 1929 (8. évfolyam, 9-12. szám)
1929-12-01 / 12. szám
15 a magyarokéinak kellene vallásilag és egyházilag tartózkodási helyük és viszonyaik szerint igazodni? A független Egyház úgy érzi, hogy az Isten a magyar reformátust sem zárta ki a lelkiismereti és vallásszabadságból, akárhova, tehát ha Amerikába is veti sorsát. És ezzel eljutunk a független Egyház harmadik alapigazságához. Ahoz, hogy népünket a többi népekkel és fajokkal egyenlő jogokra jogosított és képes népnek és fajnak tartja. Ami szabad volt egykor a németeknek, hollandoknak, skótireknek és angoloknak stb. úgy érzi és vallja, hogy ahoz jogot formálhatunk mások sérelme nélkül mi is. Amire képesek voltak csupa hithüségből és a lelkiismereti és vallásszabadságnak magukra vonatkoztatásából az imént említett népek és fajok, úgy érzi és hiszi, hogy arra képes a magyar református is. Képes arra, hogy amazoknak példája szerint Sión hegyét emeljen ő is a maga hite templomának. És amikor a független mozgalom ezt vallja, akkor tulajdonképen egy nagy elismeréssel, egy nagy hódolattal adózik a magyar fajnak és az amerikai magyar reformátusságnak. Az egyházszervezés előzményei. Az egyházszervezés mezejére való rálépésre két tényező segítette a független irányzatot. Az egyik az egy hiten, az egy elven lévőknek az egymással való szervi közösség utáni természetes vágyakozása. Voltak magukban álló, egymással nagyon kevés vagy épen semmi összeköttetésben nem lévő független egyházközségeink. Ezeket testvéri közösségié hozni és az egymással való közösségben mindegyiket külön-külön és az egészet együtt megerősíteni: ez volt az első motivum. A második motívumot a mozgalom ellenségei adták,- aminthogy a független mozgalom igen sok jót köszönhet épen legnagyobb ellenségeinek, akik gyakorta akaratlanul is legnagyobb jóltevőinek bizonyultak. A szervezetlenség előtti időben is igy volt ez. Megszólták, csipkedték a független mozgalmat, hogy az tulajdonképen nem is független, hanem az egyes gyülekezetek önállását dogmaként valló congregationálismus, csak amolyan “függetlenkedés”. Ha csak ez a baj, jött a felelet, akkor szervezkedünk. És szervezkedtek. A szervezkedés munkája. A szervezésre a legelső határozott lépés 1923-ban tétetett meg. Tehát a Konventnek 1922 őszén kelt hivatalos elbocsátása után nem is egészen egy esztendőre. Semmi sem mutatja világosabban, mint ez a tény, hogy a független mozgalomnak sohasem volt ideálja a congregacionálizmus. Augusztus 13—14 napjain volt a szervezkedés szükségességét kimondó és a szervezkedést előkészitő gyűlés Trentonban. Az akkori összes független egyházközségek képviseltették magukat a gyűlésen. Kimondották és lefektették itt a szervezkedés alapelveit és intézkedéseket tettek az uj törvénykönyv elkészitésére. 1923 augusztusától 1924 december 9-ik és 10-ig tartott a szervezkedés előkészítése. Ez alatt az idő alatt elkészült a törvényjavaslat, amely, mielőtt az alkotmányozó gyűlés törvénnyé tette volna, megfordult az összes érdekelt egyháztanácsok és egyházközségek előtt. Demokratikusabb, kálvinibb szellemű alkotmányossággal egyházi törvényt még keveset hoztak, mint a független egyház törvényét. Ezt a törvénykönyvet az Egyház kinyomtatta és egyháztagsági könyv formájáben hiveinek kezébe adta. Az egyetlen magyar református egyházi közösség tehát, amelyik törvénykönyvét ilyenformában hivei kezébe adta. A független egyház ezzel is fényesen dokumentálta, hogy népegyháznak vallja magát és törvényt ismerő, betartó és magát fegyelmezni tudó öntudatos egyháztagokat akar. A duquesne-i (Pa.) templomban tartott első egyházmegyei és alkotmányozó gyűlésen hét egyházközség lépett be a Független Egyházba. Kettő kimaradt azok közül, amelyek a szervezkedés szükségességének
