Magyar Egyház, 1929 (8. évfolyam, 9-12. szám)
1929-12-01 / 12. szám
KARCOLATOK AZ AMERIKAI ÚTRÓL. Irta: Dr. Kováts J. István. 7 (B) A Budapesten Dr. Sebestyén Jenő theologiai tanár kitűnő szerkesztésében megjelenő “Kálvinista Szemle” c. hetilap immár hónapok óta közli azokat a pompás megfigyeléseket, melyeket Dr. Kováts J. István ny. államtitkár, theologiai igazgató és dunamelléki egyházkerületi főjegyző tett Amerikában. Dr. Kováts J. István, aki mint konventi kiküldött ez év nyarán járt közöttünk, éles szemmel s ami még fontosabb — őszinte magyar egyenességgel forgolódott itt. Nem kápráztatták el a külsőségek, nem tevésztették meg azok a “lehetőségek”, amiket a tanulmány utasok elé szokott teregetni a vallási és egyházi téren is — sajnos — érvényesülni kivánó üzleti élelmesség. Dr. Kováts I. Istvánt nagyon megszerette a mi népünk. Lángoló szónoklataiban felismerte azt a szent tüzet, melyet a fajáért, vallásáért aggódó becsületes nyiltságu magyar kálvinista lélek szent szellője szit. Minden sora megérdemlené, hogy uj és teljes nyilvánosságot kapjon a “Magyar Egyház”-ban is. Erre azonban — sajnos — nincs elegendő terünk. Meg kell elégednünk azzal, hogy a tökéletes értékű “Karcolatok”-ból azokat a részleteket közöljük itt, melyek legközvetlenebből érintik a Független Amerikai Magyar Református Egyházat s annak híveit. Most, amidőn szeretett amerikai Egyházunk első öt éves jubileumát ünnepeljük, szebb ajándékot nem is kaphattunk volna, szebb ajándékot mi magunk sem adhatnánk tüzönvizen kitartó népünknek, mint Dr. Kováts J. István itt következő írásait: Már huszonöt évvel ezelőtt megjelent előttem — csodálatos módon — egy amerikai férfiú, aki hivott engem tengerentúlra szakadt véreink közé lelkipásztornak. Olyan ellenállhatatlan erővel hivott, miként egykor a macedóniai férfi hivta Pál apostolt Troásban, hogy menjen közéjük. A hivásnak nyomban engedtem. így jöttem a jogászi pályáról a lelkipásztorira. Isten azonban másként irányította életem útját. Meg-megujuló várakozások ellenére egy hosszú negyedszázadig kellett várnom, mig amerikai partra léphettem és odaszakadt hittestvéreinket meglátogathattam. Már el is költözött a minden élők utján az, aki negyedszázaddal ezelőtt, Isten szent Leikétől csodálatosan indítva, a lelkipásztori pályára és Amerikába hivott... Nem is mint amerikai lelkipásztor, hanem mint magyar református Anyaszentegyházunk egyik küldöttje mentem közéjük a Presbiteri Világszövetség bostoni zsinatával kapcsolatban. Mindössze másfél hónapot tölthettem a tengerentúli világban. Azt is tikkasztó nyári hőségben, erős szervezetet is megpróbáló, fárasztó munkában. Mégis oly sok feledhetetlen emlék rajzolódott lelkembe, hogy úgy érzem, hazai hittestvéreink előtt is számot kell azokról adnom, — legalább néhány töredékes karcolatban. Az első vasárnap. Az első vasárnapot mindjárt arra használjuk, hogy a new-yorki magyar református templomokban hirdessük testvéreinknek az igét. Ravasz püspök a 69-ik utcai református templomban prédikált. Itt szólt a gyülekezethez Antal Géza püspök is. Ágoston Sándor a 116-ik utcai présbiteriánus gyülekezetben prédikált. Jó magam a 11-ik utcai gyülekezetben, délután meg a New-Yorkkal szemben a Hudson öböl túlsó oldalán lévő Cliffeside-i független leányegyházban szolgáltam. Őszinte elfogódás töltötte el a lelkem, amikor elsőizben szólottám Amerikába szakadt hittestvéreimhez. Hisz negyedszázaddal ezelőtt azért jöttem a lelkipásztori pályára, hogy Amerikába szakadt véreinket erősítsem, buzdítsam és segítsem visszavezetni az ige erejével az elhagyott hazába. Mennyire megkönnyitette elfogódott lélekkel végzett szolgálatom, hogy hallgatóim közt ott láthattam volt szatmári gyülekezetem egyik buzgó nőtagját is. Kicsinysége mellett is kedves, az igét áhitatos lélekkel, oly könnyen könnybe boruló szemekkel hallgató hálás hallgatóság! Különösen a délutáni hallgatóság hatott meg. Harminc munkáscsalád, amelyik saját erejéből szép templomot épit a New York felhőkarcolóival szembenéző sziklás hegy szélére! Úgy áll ott az azóta már fölszentelt kis templom kicsiny tornyával, mintha bele akarná kiáltani a szemben ég felé meredő felhőkarcolók világába: Nézzetek ide! A tengerentúlra szakadt magyar kálvinisták ilyen áldozatos szeretet
