Magyar Egyház, 1929 (8. évfolyam, 9-12. szám)

1929-12-01 / 12. szám

5 AKI SZERET, AZ ÉL. A karácsony a Szabaditó Isten, Jézus megtestesülésének az ünnepe, amint ol­vassuk ezt János evangéliumában is: “És az Ige testté lett és lakozék mi közöttünk (és láttuk az ő dicsőségét, mint az Atya egyszülöttjének dicsőségét), aki teljes vala kegyelemmel és igazsággal” (1. 14.), vagy pl. Pál apostolnak a Timótheushoz irt első levelében: “És minden versengés nélkül nagy a kegyességnek eme titka: Isten meg­jelent testben .... hirdettetett a pogányok közt, hittek benne a világon....” (3:16.) Isten a Jézusban alászállott a földre, hogy kijelentse mintegy személyesen e világban kegyelmét, szeretetét és igazságát, abban a szent és örökkévaló szeretettől telitett életben, melyet Jézus élt itt a földön az emberi élet korlátái közé szorítva. Nem kisebb volt tehát az Ő testtélevésének cél­ja, mint Isten örök szeretetét beléárasztani e világba s általa meggyőzni, meghódítani az emberi sziveket a szeretet, irgalom, a könyörület s az isteni élet számára, mely­nek útjairól letértünk, de melyre terem­tett bennünket az Isten s melyre ismét visszaemelni bennünket elhatározott az Ő örök tervében. így olvassuk ezt az evangéliumokban: Mert azért jött az em­bernek Fia, hogy megkeresse és megtartsa, ami elveszett. (Lukács ev. 19:10) Karácsony északáján tehát a menny aláhajlott a földre, hogy legbenső lényegét kihirdesse sőt kézzelfoghatóvá tegye az emberivé vált isteni életen keresztül. Egy végtelenül örvendetes üzenet indul útnak az első karácsony éjszakájának csodálato­san ünnepélyes csendjéből: Isten szeretet és ezt visszhangozza menny és föld: an­gyalok és egyszerű pásztorok és odagyüle­kezik a fenséges üzenetet hordozó kis gyermek bölcsőjéhez a bölcsek, királyok, pásztorok, a nép csodás serege.... és in­dul útjára a magasztos üzenet: Isten sze­retet .... Isten szeretet! — halljuk meg e kará­csonyi üzenetet, keresztyén nép, kiket a bűnök légiói s gondok és szenvedések se­rege rongálnak, kiknek úgy tetszik sokszor, hogy számunkra nincsen szabaditás, me­nekülés bűneinkből, annak terheitől, nyo­morúságainktól, halljuk meg e felséges ü­­zenetet: Isten szeretet, sőt engedjük be ezt sziveinkbe, hadd oldja fel ez üzenet lelke minden csüggedtségünket, kétségbeesésün­ket, nyomorúságunk nyomasztó érzését csendes békességgé, szent megnyugvássá, boldog bizonysággá, hogy nem lehet im­már semmi kárhoztatásuk azoknak, kik az Ur Jézusban vannak, hogy Isten ele­gendő erő és hatalom minden mi nyomo­rúságunk megszüntetésére s jóváforditásá­­ra s kegyelme erőt ad nekünk minden mi nyavalyánk elhordozására. Hiszen épen azért jött az Embernek Fia, aki Isten Fia is, hogy megkeressen bennünket elveszet­teket, hogy azután odaállítson bennünket is helyünkre, munkánk teljes szívvel való végzésére. Jaj volna nekünk, ha büszke­ségünkben, gőgünkben már megtaláltak­­nak tartanánk magunkat és elutasitanók Őt magunktól, akkor, de csak is akkor nem volna számunkra szabaditásra való reménység, de az alázatos szivü és töre­delmes lelkű számára teljes a szabadulás reménye Isten örök szeretete alapján. Isten szeretet, — azt is jelenti ez az ige, hogy Isten a szeretet hatalma által emel ki bennünket a bűn mélységéből és erősít meg minket a tiszta életben való járásra. Ez az Ur Jézus módszere s ez az örök Isten bánásmódja az emberek­kel. Jézus földön jártában a könyörület, irgalom cselekedetei által kapcsolta magá­hoz a lelkeket s ez által csodálatos erőt adott nekik életük megtisztitására. Azóta is ez a keresztyénség, a Krisztus vallása módszere, ami Isten munkája emberek által. Volt egy börtönben egy megfékezhe­­tetlenül elvadult nő, akiről, kinek meg­­javulásáról mindenki lemondott környeze­tében, de egyszer bement hozzá egy másik nő és csak annyit tett, hogy megcsókolta őt, mialatt egész személyéből csak úgy áradt az iránta való szeretet és ez a krisztusi magatartás megnyitotta annak is a szivét, úgyhogy az elvadult s addig megközelíthetetlen nőből komoly keresz-T

Next

/
Thumbnails
Contents