Magyar Egyház, 1928 (7. évfolyam, 1-12. szám)
1928-04-01 / 4. szám
10 különböző csoportok hiveitől. Az összes söpörtök között azonban kizárólag a mi T-yházunk az, amely ily irányn szavai gé minden igyekezetét és minden erejét ecsületesen odateszi. A Kossuth szobor leleplezéssel kapcsolatban a különböző csontokhoz tartozó lelkészeket egy értekez-e hívták össze avégre, hogy a különböző rmátus irányú csoportokban lévő lelkéegy közös lelkészegyesületben egyessenek. Független Egyházunk lelkészei “lenvén ez értekezleten kifejezést ad’.on kívánságuknak, hogy a megalakilelkészegyesület céljai közé vétessék be, hogy az egyesület céljául ismeri amerikai magyar reformátusság egyenek munkálását. A javaslat nem fügalapon való egyesítésről, hanem bármagyar reformátusnak elfogadható ésről szólott. Dacára ennek, a jelen-esbiteriánus és reformed lelkészek gu szavazattal elvetették azt. Kell-e eletü és Méltóságos Konvent kiálizonyság ennél arra, hogy az ameriikezetek kezében magyar református örökös szétdaraboltságra, s e széttságban minden kincsét nyomtalayelő beolvadásra van kárhoztatva? a presbyterian és reformed csoporbereinek állítólagos lelki egységéről k szép beszéde akkor, amikor hatáeleletadás elé állíttatva nyíltan megk, hogy magyar református népünk éséről még ilyen formában sem c hallani? Hogy is akarnának halla>r, amikor ilyen kérdésekben a miszezetőik által kiadott utasításokhoz jy szabják magatartásukat, missziói k pedig kölcsönösen ellenegyházatanak fenn a magyar reformátusok nem egy, hanem több helyen? Ha iunk semmi más hivatást nem tudna ni mint azt, hogy e megdöbbentően s állapotok ellen az örökös tiltakozás egyen, létezése már ez esetben is indokolt lenne. Pályánk eddigi eredni, az uj vér. amelyet az amerikai ar reformátusság életébe beömlesztesikeriilt, s a különböző irányokból i tkozó jelek afelől, hogy munkálkodác nem hiábavaló az Urban, hatalmas ínységek tüzét lángoltatják lelkűnkben i, hogy egy hatalmas Egyházban egyeitt népünk örömét meglátandjuk, ha a nket minden oldalról érő támadások, atalmak, háborgatások között el nem ikadunk. A gonosz idők sok mindenféle viharát >1 megállott Egyházunk, Főtiszteletü és Méltóságos Konvent, olyan hajónak bizonyult, amely minden vész, és minden megkórnyékező bűn dacára bizton halad örökkévaló céljainak boldog valóságai felé. Akkor, amikor követve dicső eleink példáját, s Isten után csak magunkra és a mieinkre támaszkodva megépítettük hitünk szép Egyházát; amikor nagy örömmel és nagy buzgósággal szolgálva ennek falai között ősi hitünk életüzenetét szétzengedezzük, hogy velünk együtt bujdosó népünk Istene igaz félelmében boldog lehessen; amikor a múlt sok mulasztása, sok hibája, sok bűne miatt magunk körül mindent veszni indulva látván, mindennek megmentésére Isten által felöveztetvén, kezeinket munkára vethettük : hisszük, hogy olyan dologban forgolódunk, amelyben magyar református hitünkhöz és magyar református Sionukhoz teljes hűségűnknek minden záloga és bizonysága megvan. Főtiszteletü és Méltóságos Konvent! Nemcsak a Krisztus Egyházában, de a legprimitívebb emberi társaságban is elképzelhetetlen a dolgok egészséges rendje akkor, amikor a szavakbani célkitűzések és a cselekedetekbeni gyakorlat között kiegyenlithetetlen ellentét mutatkozik. Az amerikai magyar reformátusságban kifejlődött különböző csoportok mind magyar református jelleget igényelnek maguknak, s mind magyar református érdekek bajnokainak igyekeznek feltüntetni magukat. A valóságban azonban természetszerűnek tartja minden csoport, hogy teljes erővel igyekezzen biztosítani egzisztenciáját azon az alapon, amelyre az a valóságban helyeztetett. Nyilvánvaló, hogy ez az alap sem a reformed, sem a presbiterian csoportnál nem magyar református alap, s hogy ennélfogva e csoportok életében olyan egészségtelen dualizmus uralkodik, amely minden megnyilvánulásában egy egészségtelen helyzet kialakulását kellett hogy munkálja. Az igy előállott egészségtelen helyzet megdöbbentő eredményekkel fizetett már eddig. Meg kellett keservesen szenvedni ezért becsatlakoztatott református népünknek. amelynek vallási életében a háború utáni évek irtózatos zuhanást mutatnak; meg kellett szenvednie ez irányzat papságának, amely szomorú hiteltveszitettségben igazi lelki proletáriátus lett Amerika magyar társadalmában; s meg kellett szenvedni a csatlakoztató amerikai felekezeteknek is, amelyekre, a rendkívül zavaró lelki problémák mellett, már-már elviselhetetlen teherként nehezedik a kezükbe jutott magyar református tömegek elkényszeredett
