Magyar Egyház, 1928 (7. évfolyam, 1-12. szám)

1928-12-01 / 12. szám

37 EZERÉVES TALÁLÓS KÉRDÉSEK. Nem állítom azt elfogultan, hogy csak a magyar népnek vannak találós kérdései, de azt büszkén jelenthetjük ki, hogy a magyar népnek az egészséges tréfálkozás dolgában sem kell szégyen­kezve elmaradni más népek megett. -— Hadd álljon itt mottónak mindjárt ez: “Kézbe sem foghatod, tűzre se rakhatod, pedig fa a neve, édes a gyümölcse, mi az ?” Az bizony tréfa! Ha a bibliai eredetű találós kérdé­seinket tartjuk a legfiatalabbaknak, ak­kor is lehetnek az ilyen mókázások eze­révesek, mert visszanyúlhatnak Szent István koráig. De ha csak a tréfákat nyomató Heltai Gáspár idejéig nyúlnak is vissza, akkor is sok nemzedék mula­tott rajtuk. Legalább itt, a Felvidéken, lakodalomkor, mikor a lányt jön kikérni a szülei háztól a násznép, most is szo­kásban van találós kérdéseket feladni s mig azt meg nem fejtik, nem adják a lányt. Ha csak a kérő násznagynak több esze nincs és ő nem ad olyan vi­szontkérdés, amire a kiadó nem tud fe­lelni. így kell ennek lenni — nevetés idején. Azt kérdik például: Ki ütötte agyon a világnak egynegyed részét egy csapásra? Vagy: Mikor pusztult el az emberiség­nek egynegyed része ? — kérdi a nász­nagy. — Erre az a felelet: “Mikor Kain Ábelt megölte. Mert négyen voltak s a négyből egy az emberiség negyed része volt.” A másik násznagy aztán ezt szokta kérdezni: De kik közül vett Kain fele­séget, ha Évának nem volt leánya? Kér­dezheti azonban ezt is: Mikor ordított a számár akkorát, hogy az egész világ meghallotta? Ha azt feleli rá, hogy: a Nóé bárkájában, akkor viheti a leányt. Vannak aztán tréfálkozások az ara­tási, hordási és cséplési munka idején. Például: Mi nélkül nem lehet el a szántó? (A szán hó nélkül; a' tó viz nélkül.) Vagy: Mikor van legtöbb hó? Buzar­­hordáskor, mert ahogy a keresztnél meg­áll a szekér, hót kiáltanak s az a jó, ha minél többet. A Hegyalján ritkán múlik el szüret, hogy ne kérdezzenek ilyeneket: Ki met­szette meg az első szőlőt? (A szamár, mert Nóé csak aztán kezdte metszegetni, mikor látta, hogy az, amit a szamár le­rágott, jobban terem.) Aki egy-egy po­hár bort fel akar hörpinteni, annak tudni kell felelni az ilyen kérdésre: Mit csinál a bor az üvegben? — Nedvességet. — Még inkább pedig ezt: Mi jobb egy po­hár bornál? De szívesen mondják rá: Két pohár bor! Megy a tréfa vásáron is: Mikor kél a liba? — Ha viszik. — Vagy aki azt kérdi az ismerőstől: Mit vesz kend? — könnyen megkapja a feleletet: Lélekzetet! Vagy azt mondja valaki: Hogy birnál egy óra alatt száz zsemlét megenni? Úgy, hogy a fejemre tennék egy órát — hangzik a virgonc felelet. — Vagy ez: Minek van a vásárban a feje tete­jén a füle? Bizony az nem másnak, mint a — fedőnek! Szívesen csufolódnak a jó ismerősök egymás mesterségén is. “Ha a molnár kidugja a fejét az ablakon, ki néz ki akkor?” A lisztlopó — vágják rá csí­pősen. — Mivel keresi a kenyerét a pék? Lapáttal. Mindig készen vannak a ké­ményseprő vagdosására: “Ki él füstből? A kéményseprő. Vagy: “Ki a legbolon­dabb ember?” A kéményseprő, mert az ott is vakar, ahol nem viszket. A kol­dust sem hagyják szó nélkül: Ki paran­csol az Istennek? A koldus, mert azt mondja: Adjon az Isten ezer annyit. A halásztól sem nyughatnak. így évődnek vele: Miért bolond a halász? Mert előtte a Hernád, mégis a markába köp. A cigányt is igy biztatják: Tudod-e, more, mikor beszél a bárány a lóval? Hogyne tudnám, kérem alássan, mikor hegedülök! Vannak olyan vakmerő emberek, akik még az asszonnyal sem átallanak kikez­deni. Ilyet mernek kérdezni: “Ki tesz több lármát, mint egy asszony?” S a felelet az rá: “Két asszony!” De talán elég is a találós kérdések­ből ennyi. Dr. Hegyaljai Kiss Géza.

Next

/
Thumbnails
Contents