Magyar Egyház, 1928 (7. évfolyam, 1-12. szám)
1928-12-01 / 12. szám
23 ÍRÁS és élet CSENDES ÓRÁK A MENNYEI JELENÉSEK KÖNYVÉVEL. írja: Vincze Károly. XII. A HÉT GYÜLEKEZET. “......a hét gyülekezetnek, amely Ázsiában van, Efézusban, Szmirnában, Pergámumban, Thiatirában, Sárdisban, Filadelfiában és Laodiczeában.” (1—11.) Ezeket a szavakat a megdicsőült Ur Jézus Krisztus mondotta Jánosnak. Az az Ur Jézus, aki Pál apostolt is megtérítette. Mi következik ebből? Az, amit e versnek az első részében Ő maga is megmond: az, hogy Ö él. Él, mint a Jehova örökkévalóságának és dicsőségének részese. Ő az Alfa és az Omega, az Első és Utolsó. Ő tehát él. És tudja, hogy hol, merre vannak az ő híveinek seregei. Tudja földrajzi fekvésüket. — Tudja, hogy hogyan köti össze őket járható országút. Nevezetesen ezek a kis-ázsiai gyülekezetek olyan sorrendben vannak felsorolva, amilyen sorrendben azok Pátmosból elérhetők voltak. Elsőnek ért az ember Efézusba, onnan a 'nagy római hadi utón a többi városba. És az Ur tudja ezeknek a gyülekezeteknek a nevét. És mint a hozzájuk intézett levelekből látható, tökéletesen ismerte mindeniknek az életét és belső minőségét is. Óh egyházakba tömörült keresztyének. Vigyázzatok egyházatokra. — Tekintsétek azt szentnek, az Isten Fiától felülről figyeltnek, és úgy éljetek, úgy járjatok és úgy működjetek abban, mintha az Isten Fiának láng-szemét ti saját szemetekkel látnátok reátok vigyázni. 2. “A gonoszokat nem szenvedheted.” 2—2. A megdicsőült Ur Jézus Krisztus üzenetet küld a hét ázsiai gyülekezet mindegyikéhez. Először Efézushoz. Mielőtt megintené, felsorolja ennek a gyülekezetnek az erényeit. Dicsérettel emlékezik meg ennek a gyülekezetnek az Ur Jézus nevéért való fáradhatatlan fáradozásáról és hűséges kitartásáról. És a dicsérettel említendő erények közül kiemeli ezt is: “......a gonoszokat nem szenvedheted.” Gonoszok alatt itt nem a gyülekezeten kivül álló pogányok, hanem a gyülekezet kebelén belül lévő rossz testvérek értendők, akik valójában nem azok, amiknek mondják magukat. Ennek következtében tehát előttünk áll az a tanítás, hogy a gyülekezetben lévő gonoszok rakoncátlankodásainak el nem szenvedése dicséretre méltó erény Krisztus előtt. — Ebben az erényben nagyon szűkölködnek a mai keresztyén gyülekezetek. Sok helyen egyenesen a gonoszak látszanak a hangadók lenni. És senki sem emeli fel a szavát ellenök. Övék a hatalom. És ha az Urnák szolgája, a gyülekezet angyala megpróbál szembe szállani velük, akkor magára hagyottan kell megvívnia a harcot. A szent nép félrehuzódik és egykedvűen nézi, ki kerekedik felül. Nem jól van ez igy! A krisztusi jó rend és fegyelem azt követeli, hogy a rakoncátlanok megrendszabályoztassanak, a gonoszok vég nélkül el ne szenvedtettessenek. Eddig ez az igazság a kér. gyülekezetekre való vonatkozásában. De van neki egy egyéni vonatkozása is. Egyéni vonatkozásban is meg kell válogatnunk, hogy kivel társalkodunk, pl. kit hívunk meg gyermekeink keresztszüleinek. Csak olyanokat, akik ellen az Urnák különösebb kifogása nem lehet. Mert keresztyén ember nem lehet barátja annak, aki ellensége az ő Teremtő, Megváltó és Megszentelő igaz Istenének. “Ne gyülöljem-é, Uram, a téged gyűlölőket? — kérdezi a zsoltáriró. “Teljes gyűlölettel gyűlölöm őket, ellenségeimmé lettek” — feleli a saját kérdésére. (139. zs. 21—22.) És én vele tartok. A magam ellenségeinek megbocsátok, de az Isten ellenségeinek nem.
