Magyar Egyház, 1928 (7. évfolyam, 1-12. szám)
1928-12-01 / 12. szám
21 VILÁGÍTÓ torony Rovatvezető: NÁNÁSSY LAJOS. KÉRDÉS: Történt-e újabban valami nevezetesebb dolog az egyházak egyesítésére vonatkozólag? FELELET: Igen. Az amerikai protestáns episzkopális egyház ez év október havában tartott hároméves nagy gyűlésén (zsinatján) kimondotta, hogy a közeledést tovább keresi az összes Szentháromságban hivő keresztyénekkel és nem adja fel a reményt, hogy az összes keresztyének megtalálják a magasabb eszményi egységhez vezető utat. Ugyanakkor kimondották azt is, hogy mig az összes keresztyének egyesítését munkálják, első sorban az amerikai methodistákkal és presbyteriánusokkal keresik a közlekedést. A methodistákkal azért, mert azok tőlök szakadtak ki, a presbyteriánusokkal azért, mert hittani komoly felfogás tekintetében a presbyteriánusok állanak hozzájuk legközelebb. Ez a határozat igazolja, hogy nagy időket élünk és kicsinyeskedésnek nincs helye. A múltak hibáit elfelejtik, a tévedéseket belátják és Isten országa javára építő rrtunkát akarnak végezni. Volt idő rá, amikor az államhatalommal szövetkezett anglikán egyház püspökei (az amerikai episzkopálisoknak ősei) a maguk imakönyvét akarták ráerőszakolni a skót presbyteriánusokra és emiatt az edinburgi skót presbyteriánus kathedrálisban, a St. Giles templomban forradalom tört ki. Nem azért, mintha a skót presbyteriánusok irtóztak volna egy nekik megfelelő szertartásos könyv használatától, hiszen már Knox János készített ilyet, hanem azért, mert az anglikán imakönyvet karhatalommal akarták elfogadtatni a skótokkal és ez ellen a merénylet ellen hevesen tiltakoztak. Ma már az anglikánok belátják, hogy őseik nagy hibát követtek el és Krisztus országának szent ügye olyan súlyos problémákat vet fel, hogy ma már nem beszélnek az imakönyvről, amikor egyesítésre törekszenek. Az idők jelét mutatja az, hogy ugyan abban a St. Giles templomban ez év pünköst ünnepén a gloucesteri anglikán püspök beszélt a skót presbyteriánusokhoz az egyesitésről. (Lásd beszédét a Church Quarterly Review 1928 október számában.) Az amerikai episzkopálisok kijelentették, hogy komoly hittani felfogás tekintetében a presbyteriánusokat tartják magukhoz legközelebb állóknak. Mi őszintén kivánjuk, hogy Amerika két hatalmas és tiszteletreméltó egyházai: az episzkopális és presbyteriánus megtalálja az egyesülés útját és a bennök rejlő erőket egyesítve küzdjenek a bűn ellen. A mint mi látjuk a dolgot, az egyedüli lényegesebb különbség közöttük csak abban keresendő, hogy kitől származik a lelkészi hivatalra jogosító felhatalmazás? Az episzkopálisok szerint a püspököktől, a presbyteriánusok szerint a presbyteriánus és egymással egyenlő lelkészektől. De ha komolyan veszik a dolgot, a Szentlélek ezen a bajon is segit. Ma már a presbyteriánus felfogás sem riad vissza attól, hogy a moderátorok püspökök legyenek, viszont az episzkopálisok is tisztában vannak azzal, hogy a mai korban csak alkotmányos püspökség elfogadásáról lehet szó, amely mellett a különböző egyházi testületeknek, azok lelkészei és világi alkotó tagjainak is meg van a saját jogkörük. A különböző keresztyén csoportoknak meg kell érteniök egymást, együtt kell dolgozniok és keresni az egyesülés útját. Milyen áldás volna Amerikára, ha a fentnevezett három hatalmas közegyház: az episzkopális, presbyteriánus és methodista közelebb jutna egymáshoz! Mivel a keresztyének egysége a Krisztus imáján és akaratán nyugszik, természetesen mi imádságos lélekkel emlékezünk meg e mozgalomról KÉRDÉS: Nem veszedelmes jelenség-e az, hogy a Független Amerikai Magyar Református Egyház túlságosan hitvallásos?
