Magyar Egyház, 1928 (7. évfolyam, 1-12. szám)
1928-12-01 / 12. szám
19 AZ UR SZOLGÁLÓ LEÁNYA. “ő jár vala városonként és falunként, prédikálván és hirdetvén az Isten országát, és vele a tizenkettő és némely asszonyok......kik szolgálnak neki.” Luk. 8:1—3. Valami furcsa láz, betegség uralkodik az embereken; tenni valami nagyot, valami nehezet, valami lehetetlennek látszót, valami olyant, ami még senkinek, vagy legalább is igen kevés embernek sikerült. Minél nehezebb elérni a kitűzött célt, minél több erőre, kitartásra, bátorságra van szükség, annál többen próbálkoznak meg vele. Gondoljatok pl. a föld sarkainak felfedezésére. Gondoljatok az örök sötétségre, ami ott honol, a kegyetlen időjárásra, a leszakadó jégtáblákra, az éhen halás lehetőségére! Mindez azonban nem riasztotta vissza az embert attól, hogy meg próbálja a lehetetlennek látszót. (Scott kapitány, Amundsen és Nobile.) Gondoljatok az óceán átrepülésére. A kedvezőtlen szél és vihar veszedelmeire, amivel a bátor vállalkozónak meg kell küzdenie. Szomorú dolog, hogy napról-napra akadnak emberek, férfiak sőt nők is, akik olyan dolgokra vállalkoznak, amik a világ, az emberiség előhaladását egyáltalán nem szolgálják, melyek sem idő, sem erő pazarlásra nem érdemesek, de szükségtelen, sőt nevetséges dolgok, de teszik azért, hogy hirt, nevet szerezzenek maguknak. Mielőtt otthonról eljöttem, napokig tele volt az újság annak a francia kisasszonynak a hirével, aki Páristól Bukarestig lóháton szándékozott megtenni az utat. Itt Amerikában olvastam már, hogy egy férfi a Niagara zuhatagon magát hordóba záratva bocsátkozott alá. Két nő pedig világ körüli útra indult autón, azzal az elhatározással, hogy közben férfi segitséget sehol sem vesznek igénybe. Igen, nem csak a férfiakat, de minket nőket is valami vágy fog el; tenni valami nagyot, valami nehezet, a szürke, hétköznapi dolgokon túl, azokon kívül. Tenni valami sok bátorságot, sok kitartást igénylő dolgot, amivel nevet szerezhetünk magunknak. Nos, kedves aszszony testvérem, én megmutatom neked az összes dolgok között a legnehezebbet, de ahol a jutalom is a legdicsőségesebb: csatlakozz Jézushoz! Ott, ahol vagy, falun vagy városon a gyülekezetedben. Mig Ő az Ő Szent Lelke által dolgozik, munkálja közöttünk Isten országát, te se légy tétlen! Lelkesítsen, hevítsen, ösztönözzön munkára az a tudat, hogy Ő téged a világ hiábavalóságaitól, hiúságodtól, önzésedtől megszabadítva, munkatársul fogad. Vele járhatsz, vele lehetsz, állandóan szolgálhatsz neki, akkor, amikor a gyülekezetedben szolgálsz, munkálkodsz, erős hittel, sok kitartással, jó igyekezettel. És Ő szerez neked oly nevet, mely minden név felett való. A Független Amerikai Magyar Református Egyházban mindenütt vannak nőegyesületek, ahol te is megtalálod munkateredet. Vállald ott a munkát, ahol következik, vállald azt, amelyik pillanatnyilag a legsürgősebb, s töltsd be azt a legjobb tudásod szerint. Ha abban a nőegyesületben, ahova Isten állított, nem mennek úgy a dolgok, ahogy te szeretnéd és ahogy, úgy érzed, Krisztus is örömét lelné benne, akkor nem az a dolgod, hogy félre állj, hanem felelj meg magadnak arra a kérdésre, mennyit imádkoztál és mennyit munkálkodtál, hogy az az egyesület betölthesse hivatását Krisztus anyaszentegyházában. S ha megfeleltél, ha megalázkodva bevallód, hogy semmit, vagy többet tehettél volna, úgy, nos úgy tudod, mit kell tenned! Ne várd mig hozzád jönnek, mig kérnek, de menj közéj ök, mint Jézus a te Mestered tette. így leszel az Ő igazi tanítványává, szolgáló leányává, munkatársává. Kedves asszony testvérem! — Azt mondod, én azt ígértem, hogy valami izgatóan nehéz, sok küzdelem árán elérhető dolgot mutatok neked. Hidd el nekem, hogy a nőegyesületi munka az.
