Magyar Egyház, 1928 (7. évfolyam, 1-12. szám)
1928-10-01 / 10. szám
14 EGYESÜLET ÉS ÁRVAHÁZ LEVÉL, VÁLASZ NÉLKÜL. Az udvariasság megiratlan törvényei azt kívánják minden “gentleman”-től, hogy a cimére érkezett tisztességes hangú és aláírással ellátott levélre válaszoljon. Ha aztán valaki úgy nevezett közéleti funkcionárius és pedig olyan hivatalnok, akinek hivatala nem csupán “nobile officium”, hanem aránylag tisztességes díjjal honorált állás is, akkor már nem is csak az udvariasság kívánja meg tőle, hogy a hozzá intézett és hivatalos ügyeket érintő levélre válaszoljon, hanem azt kötelességszerüen is meg kell cselekednie. Kövér Sándor ur, mint az Amerikai Magyar Református Egyesület ez idő szerinti elnöke, úgy látszik sem az udvariasság törvényeit, sem elnöki kötelességeit nem tartja fontosnak, mert különben nem hagyná válaszolatlanul a hozzá intézett leveleket. E sorok irója, mintegy három hónappal ezelőtt volt bátor az Elnök ur figyelmét felhívni egyes szabálytalanságokra. Levele mindez ideig válasz nélkül maradt. Hogy okvetetlenkedésnek ne lássék ez a bevezetés, ám Ítélje meg ki-ki, hogy szabad-e hasonló leveleket válaszolatlanul hagyni hónapokon keresztül. íme az Elnök úrhoz intézett levél: Igen tisztelt Elnök ur: A bölcs vezetése alatt álló Református Egyesület ügyeire vonatkozólag van szerencsém b. figyelmét a következőkre felhivni s azokkal kapcsolatban a leghatározottabb tiltakozásomat bejelenteni, úgy a vezetésem alatt álló egyházközség, mint a magam nevében: 1. A ligonieri konvenció határozata értelmében a titkárnak kötelessége lett volna az uj Alapszabályok nyomtatására árlejtést, illetve verseny-tárgyalást kiírni. Ugyanezt kellett volna tenni a hivatalos lap nyomtatására vonatkozólag is. Egyik sem történt meg, legalább is erről a nyilvánosság és a tagság semmit nem tud. A mulasztás kétségtelen. Semmi kifogás nem merülhet fel ugyan részemről egyik nyomda ellen sem, de a rend: rend. És a titkár maga még nem Egyesület. Elnök urnák kötelessége, hogy az Egyesületnél az ilyen “sundán-bundán” akciókat megakadályozza s a határozatokat keresztül vigye. —• A..: ... 2. A napilapokban hirül adatott, hogy Nt. Komjáthy Ernő segéd-árvaatya elvállalta az egyik Reformed Churchbeli lelkész több hónapos helyettesítését. — Határozottan állítom, hogy az állás beállítása azért határoztatok el, mert a fő-árvaatya a sok munkát nem bírva kérte azt. Már most vagy van ott sok munka, vagy nincs. Ha van, akkor a segéd árvaatya bizonyára talál magának foglalkozást saját hivatalán belül, ha pedig nincs, akkor az állás fölösleges és haladéktalanul beszüntetendő. — Az Egyesület pénze semmi esetre sem arra való, hogy azon egyes papoknak helyettest vagy a Reformed Churchnek utazó lelkészt tartsunk. 3. A segéd árvaatyának ilyenféle szerepeltetése ellen a felekezetközi jó békesség érdekében is tiltakoznom kell. Épen a legexponáltabb helyen való működése híveinknél azt a látszatot kelti fel, hogy az Egyesület és a Reformed Church valamelyes nexusban vannak egymással. Ez pedig nem lehet igaz. Legfeljebb annyiban, hogy egyesek igyekeznének saját igazolásukra bűnösen elferdíteni az Egyesület alapszabályokban biztosított egyházpolitika mentességét. 4. Úgy tudom, hogy a fő-árvaatya elnöke valami olyan Ref. Lelkészegyesületnek is, amely nem képviselve az amerikai magyar reformátusság lelkészi karának egyetemét, csak pártcélokat szolgálhat. Az Árvaház és az Egyesület érdekében tehát határozottan tiltakoznunk kell az ilyen szereplés ellen is. Az Árvatyát az Egyesület fizeti szintén. Teljes munka ereje tehát az Árvaház ügyeire összpontosítandó. 5. Szándékomban volt jelenlegi működési helyemen az Egyesületnek egy osztályát megszervezni. Őszintén megvallom azonban, hogy a szervezést hétrőlhétre csak azért halogatom, mert nem merem a lelkiismereti felelősséget vállani híveimmel szemben azért, hogy olyan közösségbe vigyem őket, melynek sorsáért az alapszabályellenes intézkedések s a pártpolitikai szellem mindjobban és jobban érvényesülő átka miatt magam is őszintén aggódom. Amidőn a fentieket Elnök ur figyelmébe ajánlom, egyben kérem azonnali szives intézkedését. Az Egyesület mindannyiunknak drága kincsünk, nem engedhetjük, hogy önkényes, suba alatti és tapintatlan viselkedések következtében kárt szenvedjen. Youngstown, O., 1928 augusztus 20. (Aláírás) Ennyi volt a levél s amennyiben az azokban foglaltakra nézve e sorok irója választ kapni nem fog vagy pedig a levelében érintett szabálytalanságok or-
