Magyar Egyház, 1928 (7. évfolyam, 1-12. szám)
1928-09-01 / 9. szám
18 EGYESÜLET ÉS ÁRVAHÁZ VAN-E SZÜKSÉG SEGÉD ÁRVA-ATYÁRA? Az Amerikai Magyar Református Egyesület 135-ik számú duquesnei osztályának határozata alapján, mint osztályelnök, körlevéllel kerestem meg az Egyesület összes osztályait. Megállapítható, hogy a körlevél széleskörű érdeklődést váltott ki. Az amerikai magyar reformátusok éles figyelemmel kisérik az Egyesület és az Árvaház életét. Éles figyelemmel, mert sokat tanultak és a sok tanulás figyelmessé tette őket. A Református Egyesület hatalmas intézmény ma. Kézenfekvő igazság azonban az, hogy még sokkal hatalmasabb intézményt is tönkre lehet tenni helytelen gazdálkodással. A vigyázat tehát felettébb indokolt. A duquesnei osztály körlevele felhívta a tagok figyelmét arra, hogy azok, akiknek szent kötelességük az, hogy az Egyesület tulajdonát képező Árvaházra felügyeljenek, az Alapszabályok intézkedéseivel nem törődve szabálytalanságokat követnek el. Azt a közösséget, amelyik törvényévé a törvényszegést teszi meg, megeszik a férgek. A törvényszegések elleni tiltakozás tehát szent kötelesség. Az Árvaház vezetősége és az Egyesület Elnöke nemcsak hogy nem tettek eleget a körlevélben foglalt követelményeknek, amelyek csak az Alapszabályok megtartására hivták fel őket, hanem a törvényszegést még megtetézték. Az Egyesület hivatalos lapjának utolsó számában adott árvaházi intézőbizottsági gyűlés jegyzőkönyve világossá teszi ezt. A jegyzőkönyvben foglaltakkal vitázni nem akarunk. Olvassa el mindén tag; mérje össze azt, amit olvasott, az Egyesület Alapszabályainak az árvaatya és az árvaatya helyettesre vonatkozó rendelkezéseivel. Ha ezt megtette, be fogja látni, hogy a ligonieri magyar református Árvaház ügyeit egy olyan társaság intézi, amely sunyi farizeuskodás szavaival ugyan, de határozott vakmerőséggel, kisemmizi azokat a törvényeket, amelyeknek megtartására esküt tett. A legközelebbi konvenció messze van s igy dolgaikat teljes biztonságban vélik intézhetni. Vélt biztonságukban tett törvényellenes intézkedéseikkel azonban a legközelebbi konvencióig tönkre is tehetik az Árvaházat. Azt az Árvaházat, amelyik nem az övék, hanem amelynek ők csak szolgái. A vezetőségnek a törvényszegésben való makacs állhatatosságát látva, úgy érezzük, hogy szent kötelességet teljesít az a tag, aki tiltakozik; a visszaélésekre rámutat; a bajokat megszüntetni igyekszik s az Árvaház jó rendjének megőrzésére munkára veti kezét. A “Magyar Egyház’’ jelen számával egyesületi és árvaházi rovatot nyit meg s e rovatban hónapról-hónapra tárgyalni fogja azokat a dolgokat, amelyek az Egyesület és az Árvaház életérdekeire néznek. A jelen számban közöljük a toledoi 21-ik és az ugyancsak toledoi 73-ik osztálynak az egyesület elnökéhez intézett, azonos tartalmú levelét. A 21-ik osztály levelét Bacsó Pál osztály-elnök és Bacsó Béla osztály-jegyző, — a 73-ik osztály levelét pedig Matany János osztály-elnök és Perczel Imre osztály-jegyző Írták alá. A toledoi két osztály levele igy hangzik: “Tisztelt elnök ur!” “A Duquesne, Pa. 135. osztály körlevelét augusztus 18-án megkaptam, amely nem került tárgyalás alá csak szeptember hó 16-án tartott rendes havigyiilésen. Tekintettel, hogy Nt. Bogár Lajos meghalt. 1. Tárgyaltatott az árvaházi segéd árva atya ügye, mit a 135. osztály óhajtott az összes osztályokkal megtárgyaltatni. A Toledoi 73. számú osztály egyhangúlag pártolja a Duquesnei 135. osztály határozatát, és még azzal óhajtja módosítani: nem csak hogy ne küldessék ki a segéd
