Magyar Egyház, 1928 (7. évfolyam, 1-12. szám)
1928-09-01 / 9. szám
13 ÍRÁS és élet CSENDES ÓRÁK A MENNYEI JELENÉSEK KÖNYVÉVEL. írja: Vincze Károly. IX. LÉLEKBEN AZ URNÁK NAPJÁN. “Lélekben valék ott az Urnák napján, és hallék hátam megett nagy szót, mint egy trombitáét, amely ezt mondja vala: Én vagyok az Alfa és az Omega, az Első és Utolsó; és: Amit látsz ird meg könyvben és küldd el a hét gyülekezetnek, amely Ázsiában van.” 1-10-11. 1. “Az Urnák napja” a vasárnap. Az a nap, amelyen a Krisztus feltámadott, a tanítványoknak mind a kertben, mind Jeruzsálem környékén, mind Jeruzsálemben megjelent. Amely megjelenést a Tamás kedvéért hét nap múlva, tehát ismét csak vasárnap megismételt. És amelyen a megígért Vigasztalót, a Szent Lélek Istent tanítványaihoz és Egyházához elkiildötte. És amelyet választ ki ime arra is, hogy Istennek kijelentését egyik szolgájának átadja. Vájjon nem azt mutatják-é ezek a példák, hogy az Embernek Fia, aki Ura volt a szombatnak, kiváltképen megdicsőitette és felszentelte a hétnek első napját, a vasárnapot. Az ős-egyház, élén az apostolokkal, vájjon nem okkal következtetett-é mindezekből arra, hogy a Krisztus akarata szerint való dolog lesz az, ha a vasárnapot megünneplik?! Bizony azt kell látnunk, hogy a következtetésre elég ok volt. Innen van aztán, hogy a keresztyén egyház legkezdetétől fogva njegiinnepeltetett a vasárnap. Először, kivált a jeruzsálemi zsidó keresztyéneknél, a szombattal együtt ünnepeltetett, de később, különösen Jeruzsálemnek a rómaiak által való lerombolása után (Kr. u. 70-ben) a vasárnap lett a keresztyének egyedüli heti ünnepnapja. Bibliai bizonyítékunk van rá, hogy ezen a napon a keresztyének összejöttek istentiszteletre, amelyen az evangyéliom prédikáltatok és az Ur vacsorája kiszolgáltatott (Ap. Csel. 20-7). Zsidózó szombatistákkal szemben tehát nyugtasson meg bennünket Krisztusnak a vasárnap iránti megkülönböztetett figyelme és az apostoli egyháznak, valamint az egyetemes történeti keresztyénségnek a vasárnap megünneplése melletti bizonyságtétele. 2. János “Lélekben” vala az Urnák napján. Lélekben lenni, Lélekben járni mindenkor kötelessége és jellemző vonása a keresztyénnek azokkal szemben, akik a test szerint járnak (Róm. 8.) Itt azonban azt a speciális prófétai ihlet által való hatalom alatt tartatást jelenti a “Lélekben” levés, ami húsból és vérből való embernek lehetővé teszi az Isten gondolatainak az értelmes átvételét. És itt épen arra volt szükség. Arra, hogy János képes legyen a Krisztus kijelentésének az átvételére. Éhez Lélekben kell lenni. Azaz a Szent Lélek Isten hatása alatt. János az alatt volt. Maga tesz róla bizonyságot, mondván: “Lélekben valék ott az Urnák napján” . . . . Testvérem, Lélekben vagy-é Te az Urnák napján?! Azaz alkalmas lelki és elmebeli állapotban vagy-é ahoz, hogy az Ur Jézus Krisztusnak a te számodra való mondanivalóját átvehesd? Félek, hogy sokszor a legjobbak sincsenek az Ur mondanivalójának átvételéhez szükséges lelki állapotban, némelyek pedig soha sincsenek. Sokan a Spiritus Sanctus hatása helyett csak közönséges spiritus hatása alatt állanak. Sokan pedig egyebekkel akadályozzák meg, hogy a Lélek beárnyékolja őket. Mi a büntetés és bünhödés érte? Nem hallják az Idvezitő szavát, jóllehet, ha csak egy kicsit is figyelnének, könnyű volna meghallani, mert érthetően, világosan szól az, mint egykor a Jehova Isten hangja a Sinai-hegyről; mint trombita harsog, s mint valami toppant cataractnak, vizesésnek zuhogása hallik. 3. Lélekben valék ott az Urnák napján . . . Ott, ahol az Ur szólott. Nekünk nem Páthmos szigetén, hanem az Isten házában szól az Ur Jézus vasárnaponként. Tudjuk előre, hogy Ő fog ott beszélni ve
