Magyar Egyház, 1928 (7. évfolyam, 1-12. szám)
1928-09-01 / 9. szám
7 KÉTFÉLE MÉRTÉK. Dr. Gyenge János, volt nagyváradi magyar református segédlelkész, aki presbiteriánus hitre tért, igazán nem érdemli meg, hogy személyével és mozgalmával két világrész magyar református sajtója foglalkozzék. Bármennyire sajnálatos is az a szakadás, amelyet impresszióink szerint inkább sértett egyéni hiúságból, mint lelkiismereti kényszerből előidézett, annak semmi jelentősége nincs, osztályrésze a megérdemelt, nyomnélküli eltűnés lesz. Ő maga és mozgalma különben egyik eklatáns megnyilvánulása annak a beteg lelkületnek, amely általában a háború után egész Európát, de különösen a sok nyomorúsággal sújtott Erdélyt jellemzi. Személyéről és mozgalmáról mégis el kell mondanunk annyit, hogy dr. Gyenge János ez év elején állítólag különböző hitelvi okok, de főként az 1927. dec. 18-iki nagyváradi általános presbiter választás, szerinte balkáni izü visszaélései miatt kivált a magyar református egyházból és a körülte csoportosuló, aránylag kis számú nagyváradi híveivel és a később mellé állt Pálffy István, volt béréi magyar református lelkésszel megalakította “A tiszta kálvini szervezetű romániai magyar presbiteriánus egyház”-at. Hogy pedig a magyar református egyházzal való szembehelyezkedése még nagyobb legyen, émelyítő izü nyilatkozatban biztosítja az alsóbb és felsőbb fokú rumán politikai és katonai hatóságokat az uj államalakulat és állami berendezkedés iránti hűségéről és ezt betetőzi azzal a határozattal, hogy a “presbiteriánus egyház” tagjai az 1928-29. iskolai évtől kezdve az állami (tehát rumán!) iskolákba íratják be gyermekeiket! Vagyis nemcsak Egvházának, hanem fajának is árulója lett, “egyházával” együtt. A judások és ephialtesek soha nem kerülhetik el büntetésöket. Utoléri a nagyváradi “presbiteriánusokat” is. A mozgalommal mi nem is akarunk foglalkozni. Sokkal inkább érdekelnek bennünket azok az Írások, amelyek a különböző erdélyi és magyarországi magyar református egyházi lapokban és az amerikai magyar nyelvű “Reformed and Presbyterian Churchpaper”-ben e mozgalomról megjelentek. Többek közül három ilyen cikk fekszik előttünk. Időrendben első az “American Hungarian Presbyterian and Reformed Churchpaper”, amelynek magyar neve: “Amerikai Magyar Reformátusok Lapja” természetesen nem fedi a hivatalos angol elnevezést, azután a dr. Kecskeméthy István theológiai tanár szerkesztésében Kolozsvárt megjelenő “Kis Tükör” és a “Debreceni Protestáns Lap”. A három idézett egyházi újság közül a Gyenge-féle mozgalommal a legrövidebben, de ugyanakkor a legtárgyilagosabban és következetesen a “Kis Tükör” foglalkozik f. évi 31. számában. Megmondja őszintén, hogy ott “elvi kérdések nem forognak fenn, csak közigazgatási, rendtartási, hatalmi civódások, trükkök, személyeskedések, kicsinyes gyűlölködések”, vagyis elitéli az egyházszakadást. Ugyanakkor nem hallgatja el azt sem, hogy a másik oldalon is történtek, vagy történhettek hibák, amelyeket ki kell küszöbölni. Mint erdélyi lapnak, legkönnyebben áll módjában az, hogy a nagyváradi zavaros egyházi viszonyokról pontos információi legyenek, amit már a magyarországi lapokról kisebb, az amerikai újságokról pedig még kisebb mértékben mondhatunk el. Épen ezért mi a “Kis Tükör” álláspontját tesszük magunkévá azzal, amit az idézett lap könnyen érthető politikai okból nem tehetett meg, hogy mi a nagyváradi presbiteriánus mozgalmat faji szempontból és a legnagyobb mértékben elitéljük. A már nevében sem őszinte “Amerikai Magyar Reformátusok Lapja” f. évi 30. számában “Gyenge János” címmel vezércikkben foglalkozik a nagyváradi egyházszakadással. Az a mód, ahogy a tárgyat kezeli, nem lep meg bennünket. Az “American Reformed and Presbyterian Churchpaper”-nél már 29 éves hagyomány a tények következetes elferdítése. Ha a különben nehezen körvonalazható elveihez
