Magyar Egyház, 1928 (7. évfolyam, 1-12. szám)
1928-01-01 / 1. szám
17 SZÜLŐFÖLDÜNK A háborút követő magyar református ébredésnek a legfeltűnőbb jeleivel talán a szerb uralom alá került magyar reformátusok közt találkozunk. Mindig élvezetes olvasni dolgaikat, amelyek mind egy tisztultabb evangyéliomi keresztyén egyházi élet felé törekvésről adnak számot. Most például egyházi havi lapjuknak, a “Magvető”-nek a karácsonyi számát kaptuk. Találtunk benne egy olyan szép elbeszélést Muraközy Gyula kecskeméti lelkész tollából, hogy azt olvasóink lelki épülésére mi is közöljük. Találunk benne egy egész hónapra való Útmutatót a Szentirás naponkénti olvasásához. És találjuk benne a következő híreket: Szegényház-alapítvány. Józsa Lajos, feketicsi presbyter 7 kát. hold szántóföldet hagyott végrendeletileg a református egyháznak azzal, hogy az soha el ne adassék, hanem évi jövedelme mindaddig tőkésittessék, mig abból egy szegényház lesz építhető. vagy vásárolható. Azután pedig a föld jövedelme a szegényház lakóinak ellátására fordittassék. Józsa Lajos ezzel a nagylelkű adományával örök emléket állított magának a feketicsi egyházban. Református házszentelés. Ne gondoljon senki valami egyházi ceremóniára. Fogyásig megrakott asztalokra és kivilágoskivirradtig való táncra se gondoljunk. Hanem szép, kedves, komoly házi istentisztelet keretében szenteltette fel uj házát Bertók Lajos és családja Feketicsen. Ezzel a házi áhítattal kezdődött meg ismét Feketicsen a téli házi istentiszteletek sorozata, melyeket minden vasárnap este 6 órától ő-10-ig a község különböző részein az egyes körzetekben tartanak. A legáldottabb és legkedvesebb belmissziói munkák egyike ez, mert ide eljönnek olyanok is, akik máskülönben hozzáférhetetlenek volnának az evangyéliom számára. Alapítvány szegények részére. Józsa Gábor feketicsi presbyter és neje Lódi Juliánná. házasságuk 50-ik évfordulóján 2000 dináros alapítványt tettek az egyház szegényei részére. Súlyos betegségeknek hoszszu éveken át tartó próbája után Isten iránti hálából örömmel ragadták meg ezt az alkalmat az adakozásra, mert sokszor elfogyott a reménységük, hogy ezt a napot együtt érhetik meg. Adventi esték Rumenkán. A rumenkai (pirosi) gyülekezet az adventi vasárnapokon a templomban estéli istentiszteleteket tartott, melyeken vidéki lelkészek sorozatos előadásokban foglalkoztak ezzel a főtárgy - gyal: “Mit tegyünk gyermekeink és ifjúságunk érdekében ?” Az előadók által adott feleletek a következők voltak: 1. Szerettessük meg gyermekeinkkel Jézust, 2. kezdjük ezt el már kora ifjúságunktól fogva, 3. gyökerezzék az és táplálkozzék a családi nevelésből. Minden egyes alkalommal a nőegylet énekelt és ifjak és leányok szavaltak. Mindezek az egyházi hírek az evangyéliom kertjének illatos szellőjét hozzák hozzánk a messze Szerbiából. Ide iktatjuk a “Magyar Egyház” olvasóinak a “Magvető” karácsonyi számának a következő közleményét is: “Három kérésünk van a Magvető minden olvasójához és barátjához: 1. Gjitsa meg előfizetését a Magvetőre! 2. Küldjön be egy uj cimet! 3. Küldjön adományt a Magvető ingyen terjesztésére!” Bizony, ezek a kérések ugyanazok, amelyekkel mi fordulunk a “Magyar Egyház” olvasóihoz. Mindent egybevéve, ezt a legkisebb darabját az idegen uralom alá került református egyházrészeknek, valahogy nagyon a szivünkhöz közel érezzük azok után Ítélve, amiket róluk tudunk. Ök is kevesen vannak, de hisszük, hogy ők is kitartanak és az evangyéliom szerint reformált magyar református vallást ők is komolyan fogják venni és annak minden vonatkozásban való érvényre jutásáért imádkoznak és fáradhatatlanul dolgoznak. Adja Isten, hogy hűségűk megtalálja a maga jutalmát. Mi pedig vegyünk tőlük jó példát és legalább imádságainkkal segitsük őket.
