Magyar Egyház, 1928 (7. évfolyam, 1-12. szám)

1928-07-01 / 7. szám

20 Ez az eljárás lehetővé tenné a persely ado­mányok nyilvántartását is. Szó volt arról a módszerről is, amely szerint az egyház­tanács megállapítja az egyházközség évi költségvetését és akkor a tagok közül min­denki magára vállal egy bizonyos összeget, amit aztán vasárnapról-vasárnapra be is fizetne. A vállalt összegeknek természete­sen ki kellene tenni az évi költségvetés összegét. Ennek a módszernek két óriási előnye volna. Először is szilárdabb alapok­ra helyezné az egyház anyagi fentartását. Másodszor pedig feleslegessé tenné, vagy legalább is üzleti jellegüktől megfosztaná és keresztyén szempontból is kifogástalan ártatlan szórakozásokká tenné azokat az egyház természetével annyira ellentétes mulatságokat, amelyekhez a mostani rend­szer, illetve rendszertelenség mellett az egyháztanács sokszor legjobb akarata el­lenére is folyamodni kénytelen az egyház fentartása érdekében. Egyházmegyénk gondnoka csodálatos finomsággal és keresztyéni alapelvek alap­ján kezelte ezeket a kérdéseket. Ezek a kérdések már a tavalyi carteret-perth am­­boyi konferencián is tárgyalás alá kerültek, de ott is, itt is csak a megbeszéléseknél maradtunk velük. De addig keresünk, tár­gyalunk, mig végre rámutat az Ur arra a megoldásra, amelyet a legjobbnak tart számunkra. Geleji Katona-féle kánonok. (Előadója Vincze Károly cartereti lel­kipásztor volt.) Ezeket a kánonokat (amint régen az egyházi törvényeket nevezeték) Geleji Katona István erdélyi magyar ref. püspökről nevezték el, mert ő volt az, aki azokat az 1646-iki szatmári református nemzeti zsinat végzései alapján 100 pontba összefoglalta. Ez az előadás szinte a 200 esztendővel ezelőtt elhunyt magyar ref. elődnek a lelkét varázsolta a konferencia helyéül szolgáló imaterembe. Láthatták és látták is a konferencia résztvevői, hogy amiket némelyek újnak és szokatlan­nak képzelnek a független papok mun­kájában és felfogásában, annak nagy része nem más, mint egykor törvény­ben megparancsolt, de könnyelműen el­hanyagolt, igaz, ősi, magyar reformá­tus dolognak a felelevenítése. Különösen csattanósan nyilvánult meg ez két dologban: a bibliaolvasás és a teme­tési búcsúztatás tekintetében. A biblia­­olvasás ezelőtt törvényben előirt alkotó része volt a református istentiszteletnek, a hétköznapinak úgy, mint a vasár- és ünnep­napinak. A Geleji-féle kánon is úgy rendel­kezik felőle, hogy “azon kegyes olvasás az egyházakban szakadatlan renddel folyta­tandó’’ (XLVIII. Kánon). A temetéseknél pedig okvetlenül elhagyandóknak rendelte ez a régi törvénykönyv “azokat a haszon­talan verseléseket, melyeket örökre eltör­­löttünk” (LXXVI. Kánon). Értvén “ha­szontalan verselések” alat a búcsúztatást, amelyeket valamikor ékes rigmusokban gyakoroltak. Egyházunk és a bolsevizmus. (Előadója volt Nánássy Lajos perth amboyi lelkipásztor.) Röviden és világosan mutatott rá az előadó a materiális és isten­tagadó világnézetek és az Egyház felfogása közötti kiegyenlithetetlen különbségre. Meggyőzően bizonyította be, hogy nincs igaza a bolsevizmusnak és a szélsőséges szociálizmusnak akkor, amikor az egyházat a munkáskérdéssel szemben közömbösség­gel, sőt, mi még rosszabb, kapitálista csat­lósággal vádolja meg. Igazságtalan és rosszindulattól vezetett akkor is, amikor a lelkészi kart kapitálista szekértolással vádolja. De ezekkel együtt azt is hangoz­tatta, hogy az egyháznak a lelki értékek MAGYAR TEMETÉSEK VÁLLALKOZÓJA Tel.: Carteret 364-M JOHN J. LYMAN megyei halott-kém (coroner) 21 LOCUST STREET CARTERET, NEW JERSEY

Next

/
Thumbnails
Contents