Magyar Egyház, 1928 (7. évfolyam, 1-12. szám)
1928-07-01 / 7. szám
EGYHÁZI ÉLET 18 KOMOLY KÉRDÉSEK AZ EGYHÁZTANÁCSOSI KONFERENCIÁN. A philadelphiai konferencia előadásainak ismertetése. A keleti független ref. egyházak philadelphiai, második egyháztanácsosi konferenciájának külső lefolyásáról már bőven megemlékeztek a napilapok. A tudósítás szerint a konferencián résztvettek Perth Amboyból 17-en, Carteretből 17-en, New Yorkból 5-en, Trentonból 11-en, és úgyszólván az egész philadelphiai gyülekezet. Itt inkább a konferencia belső világáról, az előadások tartalmáról óhajtunk röviden megemlékezni ; egyrészt azért, mert erről az ujságtudósitás természete miatt a napilapok nem emlékezhettek meg, másrészt és főképen pedig azért, hogy igy a konferenciából olyanok is tanulhassanak, akik az előadásokat nem hallgathatták végig. Keresztyén egyesítési törekvések. (Előadója volt Vincze Károly cartereti lelkipásztor.) Szólott először Krisztusnak és az apostoloknak a hitből fakadó szeretettől inspirált egységről szóló tanitásáról. Majd arról, hogy miképen szívlelték meg és miképen gyakorolták ezt a tanitást az őskeresztyének. Történeti vázát adta a keresztyén egyház darabokra hullásának és mai állapotának. Külön ismertette a magyar református vallási közösségnek a triánoni “békeszerződés” és az amerikai csatlakozások nyomán bekövetkezett széthullását. Ismertette az egyetemes keresztyén egyház egységesitésére irányuló ujabbkori törekvéseket, különös tekintettel a múlt évi lausannei (Svájcban) konferenciára. És kiemelte, hogy a nagyobb egység bekövetkezéséig is, hatalmas programként munkálhatnánk a magyar ref. vallási közösség kialakítását. Még pedig olyanképen, hogy egységre kellene hozni, hitvallásos és önfentartó, tehát független magyar református egyházban, az amerikai magyar reformátusságot és ennek az egyesitett amerikai magyar ref. egyháznak, valamint a csonka-magyarországi egyháznak és a kis ántánt országaiban külön szerveződött volt magyar ref. egyházrészeknek egy magyar református világszövetségbe való tömörítésével kialakítanánk a magyar ref. vallási közösséget, mint a világnak egyik legtekintélyesebb keresztyén közösségét. “Midőn politikailag alig vagyunk valamik, vallásilag óriások lehetnénk" — mondotta az előadás egyik mondata. És ez az összes keresztyén egyházak egyesítéséhez is közelebb vinne bennünket, mert a hitvallásos magyar ref. vallás evangvéliomi és őskeresztyén alapvonásai abban az örömben részesítenek minden vallását ismerő magyar reformátust, hogy a mi vallásunk csaknem minden pontot magáénak vallhat azok közül a pontok közül, amelyeknek alapján a világ nem római katholikus nagy egyházi közösségei hajlandók az egyesülésre. A római egyház ugyanis egyelőre mereven elzárkózik minden olyan egyesítési törekvéstől, amelyik nem a római egyházba való áttéréssel egyenlő. Az egyháztanácsosok jó példája. (Előadója volt Tukacs György new york-cliffside-shadysidei lelkipásztor.) Meggyőző erővel fejtegette itt az előadó, hogy az egyházközségek egészséges életének a kialakulására és folyására milyen végtelenül fontos hatása van annak, hogy az egyház világi vezetői minden tekintetben minta egyháztagok gyanánt legyenek a gyülekezet elé állíthatók. Az ő igehirdetésök az ő jó példájuk. Jó példa a mértékletes magánéletben, a békességes családi életben, gyermekeik egyházias nevelésében, templomba járásban, az Ur szent vacsorájával való élésben, az egyházért való odaadó munka- és áldozatkészségben, a lelki tanítók megbecsülésében.
