Magyar Egyház, 1928 (7. évfolyam, 1-12. szám)
1928-05-01 / 5. szám
22 előadása, melyet Tukacs György, new yorki és cliffside-shadysidei lelkipásztor tartott meg ezen a cimen: “Mit tehet a nő az egyházért a családi körön belül?” A gyermeknevelésnek, a ház vallásos szelleme feletti őrködésnek, a férjre való jótékony hatásnak és a vegyes házasságnak a problémái vetődtek itt fel. Különösen figyelmet érdemel az, hogy a vegyes házasság kérdésének kifejtése egyenesen egy felszólaló konferenciai tag kívánságára történt. Nagy helyesléssel vették tudomásul asszonyaink Egyházunknak ebben a tekintetben elfoglalt álláspontját. A vegyes házasságoknak ugyanis a mi egyházunk sem barátja és ahol, ameddig és ahogy csak lehet, igyekszik attól visszatartani híveit: nem ellenségeskedésből, hanem jogos önvédelemből, az alakítandó családok és születendő gyermekek és a felekezeti béke érdekében. Ha pedig már végképpen elkerülhetetlen a vegyes házasság, akkor a református fél először is próbálja meg másvallásu jegyesét vallásunkra téríteni és a vegyes házasságot igy egy vallásuak házasságává tenni. Ha ez nem lehet, akkor legalább a gyermekeket biztosítsa egyházunk számára. Ha ezt sem tudja, akkor vagy hagyja ott másvallásu jegyesét, vagy térjen át maga is inkább annak vallására, mintsem gyümölcstelen figefának, és a felekezetek közötti békesség veszedelmének maradjon nálunk. Természetesen, mivel Egyházunk ez az álláspontja a múlt évi new yorki alkotmányozó gyűlésen szögeztetett le, előbb megkötött vegyes házasságokra a törvénynek — különös kivételektől eltekintve — visszamenő hatálya nincs. Egyházunknak ez a határozott és egyenes álláspontja a konferenciai tagok teljes helyeslésével találkozott. És annyi édesanyának és vagy tiz fiatal leánynak ezen a ponton való helyeslése nagy érték! Béky Zoltán philadelphiai kiszolgáló lelkész előadása következett ezután. Előadásának cime ez volt: “Mit tehet a nő az egyházért a családi körön kívül?” Az előadás szépen mutatott rá azokra, a lehetőségekre, amelyek a nőnek alkalmid szolgálhatnak egyháza építésére, lelkipásztora segitésére, szeretetmunkánk gyakorlására stb. Rövid szünet után a konferencia utolsó, előadására került a sor. “Mi a nőegyletek célja?” volt az előadás cime. A kérdésre nagyon alaposan és bőséges élettapasztalatra támaszkodó feleletekben Nánássy Lajos pertli amboyi lelkipásztor adott feleletet. Ezután az előadás után a cartereti egyház lelkipásztora összegezte a konferencia eredményét, méltatta jelentőségét, köszönte meg a megjelentek megjelenését, s terjesztette elő azt a két határozati javaslatot, melyet egyhangúan magáévá tett a konferencia, nevezetesen, hogy a konferencia valamelyik más egyházban jövőre megismételtessék, és Nt. Sebestyén Endre esperes a konferencia nevében üdvözöltessék. Végül Tukacs György lelkipásztor buzgó imádságban vitte Isten elé a lelkünket hálaadásra és szent elhatározásokat, meglátott kötelességeket valóra váltó munkához szükséges segedelemnek a kérésére. Mire a tanácskozás végett ért, akkora már az asztalok is terítve voltak a vacsorához a templom basementjében. A vacsorán ismét értékes felszólalások hangzottak el, szavalat is volt Petró Elzától és K. Balog Ilonkától, de a legkedvesebb szórakozást mégis csak a perth amboyi egyház ifjúsági énekkarából - alakult műkedvelői gárda nyújtotta a “Ki a legény a csárdában?” c. kedves magyar népszínmű pompás előadásával. Egyháztanácsosi konferencia. Alig ért véget a női konferencia, már is másik konferenciára készülünk. A Philadelphiában tartandó egyháztanácsosi konferenciára. Egyháztanácsunk a junius 2-iki rendes gyűlésen elhatározta, hogy testületileg részt fog venni ezen a konferencián, mely junius 16-án délután és 17-é.n egész napon át fog tartani. Egyházi életünk nagy problémái kerülnek ott tárgyalás alá. Szinielőadás. Május 20-án szép erkölcsi és anyagi sikerrel adták elő műkedvelőink Csite Károly “Piros alma” cimü népszinjátékát. Szerepeltek: Zakor Béla, Zakor András, Hatola János, Perka Sándor, Koszta Mariska, Katkó Róza, Katkó Margit, Nagy Gizella, Kázsmér Erzsébet, Szanyi Mariska.
