Magyar Egyház, 1928 (7. évfolyam, 1-12. szám)

1928-05-01 / 5. szám

13

SZÜLŐFÖLDÜNK

I

HARSÁNYI ISTVÁN |

1874—1928. I

Ismét fekete lobogó került az ősi sárospataki főiskola homlokzatára. Csak néhány hónappal ezelőtt hirdette még a világnak az ősz Radácsi György elköltözését, és most újra gyászt hirdet. Hihetetlenül hangzó, de rettenetesen való gyászt: az ősz Radácsi György élet- és tetterős vejének, Harsányi István theológiai tanárnak halálát. Szivszélhüdés folytán május 10-én bekövetkezett, meg sem álmodott, hirtelen halálát.

Szinte úgy tűnik fel, mintha csak tegnap ültem volna, mint tanítványa, lábainál, annyira friss volt lelkemben az emléke. És most hozzá kell szokni ahoz a gondolathoz, hogy ő nincs többé az élők sorában. Eggyel ismét kevesebb azoknak az élő kötelékeknek a száma, melyek diákéveim megszentelt helyéhez: Patakhoz fűznek. Elmennek a nagyok, szétszélednek a kicsinyek, s végül nem lesz más, ami ismerősen köszöntse az idegenként Patakra tévedt véndiákot, mint a suttogó fák, meg a néma kövek. Elment Radácsi György, elment Harsányi István! Óh Patak, mit vétettél? Miért szakad rád ennyi gyász? Szinte babonásan húzódik össze a lelkünk és remegve kérdezzük: Vájjon ki következik? Seregeknek Ura, atyáink Istene, légy irgalmas e helyhez, épitsd meg repedezéseit és erősitsd meg kőfalait. Óh aratásnak Ura, küldj munkásokat a te aratásodba, a munkához és az elszólitott jó munkásokhoz méltókat, hogy a Te munkád azért csak folytatódjék. Ez lesz a magadhoz szólított jó munkások legfőbb öröme. Óh árváknak s özvegyeknek Atyja. Légy a támasz nélkül maradottak gyámola! Ne hagyd el azokat, akik sokszor szeretteiket is megrabolva, Neked adták idejüket, szivüket és legszebb gondolataikat. Ne hagy el a Harsányi özvegyét és

kedves árváit sem, ezét a jó emberét, akinek szive nem ismert haragtartást, nem ismert bosszuállást, csak szeretetet. Szeretetet, mely “nem kérkedik, nem fuvalkodik fel, nem cselekszik éktelenül, nem keresi a maga hasznát, nem gerjed haragra, nem rójja fel a gonoszt, nem örül a hamisságnak, de együtt örül az igazsággal; minden elfedez, minden hiszen, mindent remél, minden eltűr” és “soha el nem fogy”.

Vincze Károly.

APRÓ HÍREK. — Belmisszró.

A május 8-án összeülő zsinat a belmissziói munkát is törvényileg kívánja szabályozni, amint az a belmissziói bizottság javaslatából látszik. A belmissziói munkát teljesen az Egyház hatáskörébe utalják, s elejét kivánják venni a magánvállakozás jellegével biró, s az Egyházra sokszor ártalmas egyéni és csoport akcióknak. — Külmisszió. Külmissziói szolgálatban három magyar missziónáriusnő áll. Kunszt Irén és Wasel Matild Kínában, Molnár Mária pedig Manusz szigetén végzik a hittérítők tanuságtevő munkáját. — Csehszlovák kultúra. Egy Oberuc nevű csehszlovák pap könyvet irt az ellenreformáció idejéből, s munkájában az egész magyar reformációt ellopja. Bocskay, Bethlen, Rákóczi szerinte szlovák hithősök voltak. Az atyafinak valami jó zsíros állást kellene adni az amerikai presbiteriánus egyházban e nagy teljesítménye után. — Országos Zsinat. A Magyarországi Református Egyház Országos Zsinata május 8-án nyílt meg Budapesten. A formális ülések előtt ünnepélyes istentiszteletet tartottak a Kálvin-téri templomban, amelyen Baltazár püspök mondott prédikációt. — Félszázados énekkar. A félszázados múltra visszatekintő abarai énekkar kultur estet rendezett husvét másodnapján. Az énekkar mellett az egyház ifjúsága szerepelt műkedvelő előadással. A rendezést Vajnay József tanító végezte. — Uj árvaház. A cseh-.szlovákiai