Magyar Egyház, 1928 (7. évfolyam, 1-12. szám)

1928-05-01 / 5. szám

11

írás és élet

CSENDES ÓRÁK A MENNYEI JELENÉSEK KÖNYVÉVEL.

írja: Vincze Károly.

VI. KRISZTUS MUNKÁJA.

Mit tett értünk Krisztus? “Minket szeretett, és megmosott bennünket a mi bűneinkből az ő vére által, és tett minket királyokká és papokká az ő Istenének és Atyjának” — feleli János, könyve 1-ső részének 5-ik és 6-ik versében.

1. “Minket szeretett”. Veszed-e észre, testvérem, hogy a szeretet úgy van itt beállítva, mint Krisztusnak egy cselekedete: “szeretett, megmosott, tett minket királyokká és papokká” ... Nagyon helyes, mert Krisztusnál a mi irántunk való szeretet nemcsak valami érzelmi dolog volt, hanem hatalmas dinamikus erő, amelynek annyira természete volt a cselekvésben való megnyilvánulás és munkálkodás, hogy szinte cselekvésnek, értünk való munkálkodásnak nevezhető az ő irántunk való szeretete. llyen-é a “TE” szereteted Ő iránta?

“Minket szeretett”... ez az első értünk való munkásságának felsorolásánál, mert ebből indult ki minden és ettől indíttatva végezett be mindent, amit érettünk tett. “Minket szeretett”, a Jelenések Könyvének nyelvezetével szólva ez az Ő értünk való munkájának az alfája és ómegája, kezdete és vége.

2. “Megmosott bennünket a mi bűneinkből az Ő vére által.” Szerető szivével végig nézett rajtunk, hogy mit tehetne értünk, ami a legjobban javunkra szolgálna. Hosszú élettel, gazdasággal, hatalommal, bölcsességgel ajándékozzon meg? Nem. Hanem megmos bennünket bűneinktől. Bűneinknek kell bennünk a legrutabbnak lenni, azoknak kell a mi legnagyobb nyomorúságunkat. a legnagyobb szerencsétlenségünket képezni, ha AZ, Aki “minket szeretett”, annak lemosásával vélte a legjobban megmutatni és kielégíteni irántunk való cselekvő szeretetét. Ha valami, úgy ez, kell, hogy meggyőzzön a bűnnek rettenetességéről, és minden szerencsétlenségnél szerencsétlenebbé tevő átkos voltáról.

Krisztus tehát a mi bűneink elmosásával látta egyik legnagyobb bizonyságát adhatni irántunk való szeretetének. Ez volt szerinte számunkra a legnagyobb jó, amit adhatott. De ennek adása volt a legnehezebb is. Csak úgy adhatta meg, ha előbb vérét engedte ontani. Nemcsak egy csepp vért, hanem ártatlan, az egész teremtett mindenségbeu EGYEDÜL szent vérének egész áradatát. Az volt az egyedüli csodaszer, amelytől bíiniink szennye feloldódott és húsúnkból, vérünkből, életünkből, múltúnkból, jelenünkből, jövőnkből kifakult, kitisztult, eltűnt. Valóban csodaszer az Ő vére. Csakis az Ő vére. Mert más vér szennyez, piszkit, foltot hagy és nem tisztit. És mikor Ö látta, ó be jó látta! Látta, mikor még Simon Péter megbotránkozva rendre akarta utasítani: Ments Isten, Uram, nem történhetik az Te veled ... hogy bűneinket csak ezzel a csodaszerrel moshatja el: akkor kész volt rálépni a Golgotha útjára, engedte ott drága szép piros vérét ontatni, “és megmosott bennünket a mi bűneinkből az ő vére által”.

3. “És tett minket királyokká és papokká az ő Istenének és Atyjának”. Azután, hogy megmosott bennünket a mi bűneinkből, tett velünk valamit Jézus; csinált belőlünk valamit. Addig nem, mert nem is tehetett. Akik bűneikből nem engedik magukat kimosattatni, azokkal Krisztus nem tehet semmit, azok bűneikben halnak meg. De akik bűneikből a Krisztus vére által kimosattatnak, azokkal lehet valamit kezdeni, azokból lehet valamit csinálni, azok lehetnek valamivé. A magyar bibliánk azt mondja, hogy a bűneikből megmosottakat először is királyokká tette az Ur Jézus. Ez is szép értelmet nyújt, de azt hiszem, hogy az eredeti görög kifejezés még sokkal szebbet és elíogadhatóbbat. “Tett bennün-