Magyar Egyház, 1928 (7. évfolyam, 1-12. szám)

1928-05-01 / 5. szám

9

VILÁGÍTÓ torony

Rovatvezető: NÁNÁSSY LAJOS.

KÉRDÉS: Ha egy református egyháztag vallásellenes egyesület lapját olvassa, vagy annak mulatságába jár el, joga van-e a lelkésznek az egyháztanács utján az illetőt kérdőre vonni és megdorgálni? Nem az egyéni szabasággal üz játékot az ilyen szellemben munkálkodó református pap?

FELELET: Van egyéni szabadság, de e felett áll az Isten gyermekeinek szabadsága, amiről a Szentirás tanít. Komoly és becsületes református ember kétfelé nem sántikálhat, tehát nem tartozhatik az Egyházhoz, amely a hivők közössége és a hitetlenek társaságához. Nem olvashat egyszerre vallásos szellemű egyházi lapot és istentelenséggel szennyezett újságot. Az Isten gyermekeinek szabadsága abban áll, hogy elszakítván magát a hitetlen nemzetségtől és a gonosz világtól, nem teszi magát a bűn és hitetlenség rabszolgájává. Két urnák senki sem szolgálhat. Vagy tessék hivő reformátusnak lenni, aki elfogadja az isteni kijelentést, vagy pedig menni a hitetlenek táborába, ahol a materiális életfelfogás vezet, amely szerint lélek és lelki élet képtelenség. Ha valaki református, legyen okos és következetes református és a ref. keresztyén vallás örök igazságaiból a következtetést a legszigorúbban vonja le a maga számára. Ha pedig hibás és következetlen cselekedetére figyelmeztetik az egyházban, ezért legyen hálás és térjen meg.

KÉRDÉS: Meg kell-e kivétel nélkül minden kisdedet keresztelni?

FELELET:N em. Vannak esetek, amikor a Krisztus ellen vétünk, ha az Ő sakramentumát mindenkire pazaroljuk. Tegyük fel, hogy egy kisdednek az apja és anyja teljesen hitetlen és nincs semmi remény arra nézve, hogy ott eleget tesznek a keresztséggel együtt járó kötelezettségnek, hogy t. i. a megkeresztelt gyermeket a kér. vallásban nevelik fel. Van eset rá. mikor a szomszédok túlzott buzgóságból

kifolyólag a szülök tudta és belegyezése nélkül kereszteltetik meg a hitetlen szülők gyermekét, mert azt akarják, hogy tagja legyen az Anyaszentegyháznak. Az Isten természetesen elpecsételi az ilyen kisdedet is a maga gyermeke gyanánt, tagja lesz az Anyaszentegyháznak, de mivel a gyermekkeresztség a szülők hitére van alapítva, célját nem éri el. A gyökér szent, tehát az ágak is szentek, tanítja az apostol, de azt nem mondja, hogy ha a gyökér romlott és halott, az ágak szentek és élők lehetnek. Ilyen esetben a térítést a hitetlen szülőkön kell kezdeni és ha azok Istenhez fordultak, meg van a kilátás arra nézve, hogy a megkeresztelt gyermekben az isteni élet csirája megfogamzik és a parányi makkból terebélyes tölgyfa válhat.

KÉRDÉS: Miért hordanak a magyar református lelkészek papi ruhát? Mi annak az értelmezése?

FELELET: Azt olvassuk az ó-szövetségből, hogy már a zsidó papok bizonyos papi ruhában végezték a szent szolgálatot. (II. Mózes 28:40-42, I. Sám. 2:18,

II. Sám. 6:14). Az újszövetségben ugyan nem találunk hasonló intézkedésre, de az Egyház bölcsessége, mint emberi szokást hamar bevezette a szent szolgálatok végzésénél a lelkészek hivatalos öltözetét. Tehát nem isteni parancsra hivatkozunk és elismerjük azt, hogy ebben a tekintetben a különböző keresztyén közösségek a kér. szabadság elve szerint járhatnak el.

A magyar ref. egyház lelkészeinél a teljes papi öltözet négy ruhadarabból áll, úgymint tógából, palástból, övből és sapkából. A tógának az a rendeltetése, hogy a mindennapi élet divatos öltözködését elfedje. Nem volna épületes látvány, ha egy lelkész mindenféle szinü ruhát, nyakkendőt viselhetne és úgy állana meg hívei előtt. Krisztus azt mondja egy helyen: “A feltámadáskor sem nem házasodnak.

T