Magyar Egyház, 1927 (6. évfolyam, 1-12. szám)

1927-02-01 / 2. szám

mát. Az volt ám szép lakadalom. Együtt voltam én ott Darunéval, mindketten fia­tal asszonyok voltunk, de akkor még ő nem volt nekem szomszédasszonyom, csak jó ismerősöm. A lelkész érezte, hogy itt egy hosszú történet következnék, azért közbevágott: — Hány esztendeje lehet ennek? — Hány esztendeje? Azt már nein tudom, de lehet olyan negyven, vagy olyan ötven esztendeje. Különben megkérdem a szomszédasszonyt. — A nagytiszteletes ur arra kiváncsi, — harsonázta a Daruné fülébe — hogy hány esztendeje annak, hogy a Fábiánék lakadalmában voltunk? — Én nem voltam ott — válaszolt Daruné. — Dehogy nem volt ottan, csak nem emlékszik már rá. Igaz, hogy régen volt, de azért csak kellene emlékezni rá. A Fábiánék lakodalma színes képekben elevenedett volna meg a messze múltból Ke­szeg Andrásné jóvoltából, ha a lelkészi iro­dába be nem jön a temetésválla'lkozó azzal, hogy a négy órai temetésre indulhatnak. A lelkész felvette a palástját és közölte hívei­vel, hogy a keresztlevelet igy nem készítheti el, de a temetés után hozzá lát. Nem lesz ugyan könnyű megtalálni, mert a betü­­soros éppen köttetni van, adat meg nin­csen, de végig lapozza szívesen az anya­könyveket és ha a munkára nappal nem futja: telik az éjszakából. — Úgy van, kérem alássan, — erő­­sitgette Keszegné — amit nem tudunk elvégezni nappal, szakajtunk rá időt az éjszakából. De hogy el ne felejtsem, sze­­génybizonyitvány alapján mennyibe kerül ez a kis irás? — Semmibe — szólt a lelkész és in­dulni akart. — Belenyugszunk, kérem alássan — bucsuzkodott a két asszony. Másnap reggel — templomozás után — megkapták az írást, amelyből megtud­ták, hogy Szathmári Juliánná nem hatvan­öt esztendős, nem is hetvenöt, hanem csak hetvenhárom. Különben mindegy az már ilyen öreg asszonynál, hogy hány eszten­dős. Az a fő, hogy megvan a keresztlevél. Miután pedig már tudták, hogy nem kell semmit se fizetni, nyugodtan kérdezhet­ték meg még egyszer, hogy mivel tartoz­nak. — Szeretettel, szólt a lelkész — ez a legnagyobb ajándék, amit keresztyének adhatnak egymásnak. — Ezt nagyon szívesen felajánljuk mink is. Hogyne! kérem alássan.... Isten áldja meg a nagytiszteletes uramat! A hazafelé vivő utón Keszeg András­­nén egy kis sérelem esett, mert a szom­szédasszonya csak a papját áldotta, hogy ingyenbe annyit fáradozott, de az ő jósá­gáról egy árva szót sem szólott. Ezért szemrehányást is tett neki, mondván: — A nagytiszteletü úrtól szép volt hogy ingyenbe annyit fáradott, de ha én el nem magyarázom neki, hogy a szom­szédasszony mikor született: ebbe a földi életbe se találta volna meg a nagy könyv­ben...... Böszörményi Jenő. | NEW YORK BARGAIN STORE I X Rőfös áruk, cipők, stb. ä t 587 ROOSEVELT AVE., Cor. PERSHING | I CARTERET, N. J. | I J. WEISS Fűszer, élelmiszer és csemege-üzlete Tel. 986 | 66 WASHINGTON AVENUE $ CARTERET NEW JERSEY Phone: Cart. 318 Régi és megbízható bútorüzlet Alapítva: 1905 BERNARD KAHN Bútorok, Szőnyegek, Kályhák, Tűzhelyek és Ágyfelszerelések 55 _ 57 WASHINGTON AVENUE Corner Atlantic Street CARTERET, N. J. igjgjgj3]gjgj3JSJ3J3ISJ3ISlBI3ISJ3JEEEI3J3iSI3M3M3®3E13MSJSISIEMSJSM313E®3I3IS13EEJSISJSJSJSJ3J3JSEMSO®3JSJ3®3E]

Next

/
Thumbnails
Contents