Magyar Egyház, 1927 (6. évfolyam, 1-12. szám)
1927-02-01 / 2. szám
11 világító torony Rovatvezető: NÁNÁSSY LAJOS. KÉRDÉS: Elismerik-e a független reformátusok magyar reformátusoknak azokat, akik a Reformed Church in the U. S. felekezethez tartoznak? FELELET: Mivel magyarok, természetesen, hogy elismerjük őket magyaroknak. Mivel a Reformed Church in the U. S. egyik református közössége a keresztyénségnek, épen úgy elismerjük őket reformátusoknak, mint a franciaországi, hallandiai és svájci reformátusokat. A különbség közöttünk az, hogy ők nem a magyar református egyház és a magyar református vallás hívei, hanem a Reformed Church in the U. S. által képviselt református keresztyénséget képviselik. Azt ugyanis tudni kell, hogy a világ e református egyházai más-másirányu tradíciót, felfogást és irányzatot szolgálnak. Mi reánk nézve a magyarországi református egyház hitrendszere, hagyományai és áldott emlékei a legbecsesebbek, és épen azért alakult meg az amerikai független magyar református Egyház, amely a magyarországi református Egyháznak amerikai hasonmása. Mi úgy gondolkodunk, hogy ha a jó Isten kegyelméből magyar reformátusok vagyunk, egyházi és vallási vonatkozásunkban is meg kell tartanunk magyar református jellegünket a magyar református egyházban és annak vallásában. De azt mondhatná valaki, hogy úgyis eljön az idő, amikor a független magyar református Egyház templomaiban is angolul kell szolgálni, miért kell akkor a magyar jelleget annyira kidomborítani? Erre feleletünk az, hogy a magyar református Egyház és vallás nem a nyelvben keresendő. Mi nem azonosítjuk magunkat az amerikai protestántismussal, amelyet szomorú képet mutató ellenpártokra szaggatott a fundamentális és liberális irányzat ; amely amerikai protestántismus olyan hütlenül sáfárkodott a reá bízott dolgokban, hogy ma több, mint 50 millió ember egyén cl az Egyesült Államokban, aki egyetlen egy felekezethez sem tartozik; amely amerikai protestántismus olyan szégyenletes törvényeket erőszakol keresztül, amikből az országra kár, lakóira pedig demoralizáló elzüllés háramlik. A II. Helvét Hitvallást valaki elintézheti egy kézlegyintéssel, de mi boldogan ragaszkodunk hozzá, mert benne határozatott hitirány bontakozik ki, ami a magyarországi református Egyházat is nagygyá és virágzóvá tette, mig komolyabban ragaszkodtak hozzá. Nem kicsinyeljük le a heidelbergi kátét sem, noha megjegyezzük, hogy, mint neve is mutatja, az nem hitvallás, haneím vallásos oktatásra szánt kézi könyv, amelynek nagyobb részét az apostoli hitvallás, tízparancsolat és úri imádság magyarázása foglalván el, e kérdésekről nem taníthat mást, mint a római vagy keleti egyház. A mi híveink akkor is megmaradnak a hitvallásos magyar református egyházban és vallásban, amikor már angolul hallgatják az Isten igéjét és hitbeli felfogások merőben eltérő lesz az amerikai protestántizmus irányától, amelyet a Reformed Church in the U. S. nevet viselő felekezethez tartozó magyar reformátusok magokévá tettek. De valaki azt mondhatná erre: mire való a hitvita, hát nem elég, ha Krisztusban egyek vagyunk, tekintet nélkül arra, hogy milyen felekezethez tartozunk? Természetesen, ha Krisztust teljesen megértenénk, nem is volnának különböző felekezetek. De a Krisztus megértéséhez az is hozzá tartozik, hogy ne legyenek egymás mellett és egymás ellen dolgozó felekezetek, mert Neki ilyen tervei nem voltak. Megérti az Krisztust, aki napi-rendre tér a felett, hogy a magyarországi református Egyház amerikai gyermekei hét különböző felekezetre vannak tagolva és helyesli ezt az állapotot? Ezt Krisztus nem helyesel