Magyar Egyház, 1927 (6. évfolyam, 1-12. szám)
1927-12-01 / 12. szám
45 csípje, elillant előle s ilyenformán nem szerezehetett egy csipetnyi festéket sem szegény madarai számára. — Várj csak Judás — mondta Jézus, — majd odamegyek és megfestem a madaraidat. — Nem, nem szabad megérintened — tiltakozott Judás. — így is elég jók. Azzal fölugrott s miközben ráncba borult a homloka, összeszorult az ajka, széles talpával rátaposott a madarakra és sorra apró lepénnyé gyúrta őket. Mikor aztán egytől-egyig elpusztultak a madarai, nekiesett Jézusnak, aki ültében festegette sárból alkotott cseppnyi kakukkjait, melyek úgy ragyogtak, akár a gyémánt. Judás egy kicsinyég hallgatagon figyelte őket, de aztán fölemelte a lábát s eltaposott belőlük egyet. Amint Judás lábát visszahuva látta, hogy az egész apró madárka fakó agyaggá változott, kajánul felkacagott és fölemelte lábát, hogy eltaposson még egy madarat. — Mit csinálsz Judás! — kiáltott rá Jézus. — Hát nem tudod, hogy élnek s dalolni tudnak? De Judás csak kacagott tovább s eltaposott még egy madarat. Jézus körülnézett: hátha segítene rajta valaki. Mert Judás nagy volt, Jézus pedig gyenge s nem birta őt visszatartani. Édesanyja után nézett tehát. Az nem is volt messze, de mire odaért, Judás eltaposhatta volna valamennyi madarát. Jézusnak köny szökött szemébe. Judás már négy madarát eltiporta és csak három volt ép közülök. Jézus ugyancsak bámulta a madarait, hogy veszteg maradtak s tűrték, hogy eltapossák őket s mit se ügyeltek a veszedelemre. Tapsolni kezdett tehát, hogy fölébressze a kakukkjait s rájuk kiáltott: — Repüljetek, repüljetek! A három madárka erre kibontotta apró szárnyait és szorongó repüléssel fölszállott a tető szélére, ahol biztonságban volt. Judás pedig látva, hogy a madarak Jézus szavára kibontják szárnyukat és fölrepülnek, sírva fakadt. Tépte a haját, ahogy az öregektől látta, ha nagy bánat és keserűség érte őket. Majd Jézus lábaihoz borult. S ott feküdt előtte hemperegve a porban, akár az eb. Lábait csókokkat halmozta el s kérve-kérte, hogy emelje föl a lábát s tapossa el, mint ő a sárból való madarait. Mária pedig, aki elejétől végig szemmel kisérte a gyermekek játékát, fölkelt, felemelte Judást, ölébe vette és megcirógatta: — Szegény gyermekem — vigasztalta, — te nem is tudod, hogy olyasmire vállalkoztál, amire nem képes senki emberfia. Ne is vesztegesd többé erődet ilyesmire, ha csak nem akarod, hogy legboldogtalanabb légy kerek e világon. Mert ugyan mint is lehetne annak dolga, aki arra vállalkoznék, hogy versenyre keljen azzal, aki napsugárarl fest és élő lelket lehel a holt agyagba? Sajnos, még eddig nem találkozott francia iró, aki Magyarország történetét megírta volna. Mikor fogjuk leróni ezen adósságunkat azon áldott nemzet iránt, amely nyugatot megmentette? (Michelet) * Alig van Európában ország, ahol az angol kultúrát jobban értékelik, mint Magyarországon. A felsőbb társadalmi osztályok jól ismerik az angol Írókat és művészeket. Scott, Byron, Moore néhány jó folyóirat nagyon el van terjedve. Még a legújabban megjelent angol könyv is kapható Pesten. (Mrs. Gore, Hungarian Tales) SÜRGÖNY! PÉNZKÜLDÉS az Óhazába csak $1_ Európai bankösszeköttetéseink rendszerint az elküldéstől számitott 12 óa alatt kiutalják a 83T PÉNZKÜLDEMÉNYEKET. KISS EMIL Bankháza 4th Ave.—9th St. NEW TORK
