Magyar Egyház, 1927 (6. évfolyam, 1-12. szám)

1927-02-01 / 2. szám

írás és élet

VÁGYNAK GONOSZ LELKEK.

Nem ellenkezik az okossággal, hogy lehessenek gonosz lelkek is. Mert ha lehetnek testtel egyesitett gonosz lelkek az elfajult emberekben: miért ne lehetnének test nélkül való gonosz lelkek is? A Szentirás pedig nyilván bizonyltja, hogy vágynak is. Mert sokszor emlegeti azokat: ördögöknek (Jak. 2—19), tisztátalan léleknek (Luk. 8—29), ördög angyalinak (Máté 25—41), vétkező angyaloknak (2. Pét. 2-4.) Mond azok között egy főt is, akinek a többin hatalma van és akit Sátánnak (2. Kor. 12-7), kisértőnek (I. Thess. 3-5), ama gonosznak (I. Ján. 2-13), és olyan ördögnek nevez, akinek angyalai vannak (Máté 25-41.) Különféle dolgokat is állít róluk a Szentirás. Azt mondja, hogy az ördög megkísértette magát az Ur Jézust is a pusztában, szólott, beszélt a Jézussal, tilalmas dolgokra késztetvén őt. De a Jézus legyőzte és megszégyenitette a kisértőt. (Mt. 4, I-II.) Azt mondja az írás, hogy az ördög az, aki sokaknak szivéből kikapja az Isten igéjét és azért nem gyümölcsözik (Luk. 8-12), hogy a Sátán kívánta Pétert és a többi tanítványokat megrostálni, mint a gabonát, de a Jézusnak tanítványaiért való imádkozása keresztül húzta szándékát (Mt. 22-31); azt mondja, hogy az ördög az az ellenség, aki a konkolyt a tiszta búza közé veti, azaz aki a kegyes jó emberek seregét rosszakkal megelegyiti (Mt. 13-39); azt mondja, hogy az ördög eleitől fogva gyűlölője volt az embernek, és az igazságban nem állott meg és nincsen ő benne igazság, és valamennyiszer hazugságot szól, az ő magáéból szólja, mert hazug ő és hazugság atyja, azaz szerzője (Ján. 8-44); azt mondja az írás, hogy a Sátán világosság angyalává is el tudja magát változtatni, hogy annál könynyebben megcsalhasson hitükben ingatag és keresztyén tudományban járatlan embereket (2. Kor. 11-14); azt mondja, hogy a pogányok az ördög hatalmában vannak

és csak akkor fordulnak el a Sátántól Istenhez, amikor az Evangyéliom prédikálására megnyittatnak szemeik (Ap. Csel. 26-18, 2. Tim. 3, 25-26.)

Ilyen veszedelmes ellenségünk lévén a gonosz lelkek, a Szent irás int is bennünket, hogy az ördögnek helyt ne adjunk (Efez. 4. 27) ; hogy öltözzük fel az Istennek minden fegyverét, hogy megállhassunk az ördög minden álnokságai ellen (Efez. 6-11); hogy legyünk józanok és vigyázok, mert a mi ellenségünk, mint az orditó oroszlán, széjjel jár, keresvén, hogy kit nyeljen el (I. Pét. 5-8.)

Biztat is bennünket a Szentirás, hogy „álljatok ellene az ördögnek és elfut tőletek” (Jakab 4-7.) És tanítja, hogy a mi hűséges Megváltónk, az Ur Jézus Krisztus legyőzte az ördögök fejedelmét, a Sátánt s annak hatalmából kiszabadította megváltottak (Mt. 12-29, 1. Ján. 3, 8.) amint ezt bizonyítják azok esetek, amelyekben ördögöket űzött ki (Mt. 12, 22; Mk. 16-9; Luk. 8-2; Mk. 1, 23-26; Mk. 9,

17-29; Luk. 4, 40-41; Mk. 5, 1-17.)

Hogy a Sátán és annak szolgái elleni harcra és ellenállásra még nagyobb erőnk legyen, tanitja a Szentirás, hogy se az ördög, se az ő angyalai nincsenek kegyben Isten előtt. Bár hiszik, hogy az Isten egy, mégis rettegnek Istentől (Jak. 2-19.) Azt mondja Isten, hogy bár angyalai voltak az ördögök, mégsem kedvezett nekik, hanem a mélységbe taszittatván a setétség vasláncainak adta megtartani azokat az kárhozatra (Judás lev. 6., 2. Péter 2-4), és hogy örök tűz készíttetett az ördögnek és az ő angyalainak (Mt. 25-41.)

Az ördögök hatalmába került embert is leirja a Biblia. Azt mondja: „Aki a bűnt cselekszi, az ördögből van, mert az ördög eleitől fogva bűnben leledzik. Senki sem cselekszik bűnt, aki az Istentől született, mert benne marad annak magva és nem cselekedhetik bűnt, mivelhogy Isten