Magyar Egyház, 1927 (6. évfolyam, 1-12. szám)
1927-12-01 / 12. szám
21 Nem mutatta meg! A mi igazán nemes ajánlatunkra következett két hosszú esztendő, tele zárt ajtók mögötti paktálásokkal, intrikálásokkal. Két hosszú esztendő, amely alatt a Reformed Church nem szólott hozzánk egy becsületes szót sem. Annyira bántó, annyira keresztyénietlen magatartást tanúsított ezekben a történelmi fontosságú időkben a Reformed Church, hogy a nyugati egyházmegyében két lelkész, akik eredetileg a csatlakozás mellett voltak, névszerint Tóth Sándor és Melegh Gyula, türelmüket veszítve azt a jelszót adták ki, hogy független alapon kell megoldani a magyar reformátusok életének és jövőjének problémáját. Mozgalmukat hamarosan feladták az igaz, egy kis puhitási folyamat rendién, de állásfoglalásukról, mint jellemző tünetről meg kell, hogy emlékezzünk. Két esztendei váratás után a Reformed Church az arcunkba dobott egy zárt ajtók mögött készített egyezmény formát, amely annyira követelő volt feltételeiben és annyira arrogáns hangjában, hogy magyar református gyülekezeteink a felháborodás viharával vetették azt el. A nyugati egyházmegyében egy kis vidéki egyház fogadta csak el. A Lancasteri Egyezmény — ez volt a neve — olyan vihart idézett elő Kalassay Sándornak, az Egyezmény magyar keresztapjának egyházában, Pittsburghban, hogy Kalassay Sándor jónak látta otthagyni egyházát, amelynek valami két évtizeden át volt papja. A Reformed Church-ben való teljes csalódottság hatalmas reakciót váltott ki a magyar reformátusok gyülekezeteiben. Kuthy Zoltán keleti esperes már előbb erőteljes mozgalmat indított a független irányzat érdekében, s úgy látszott, hogy ez az irányzat, futótűzként terjedve, meg fogja hódítani mindenestől a magyar református sziveket. Kuthy Zoltán. 1921 nyarán tragikus körülmények között meghalt a szülőhaza földjén. Vezér nélkül maradt mozgalma lehanyatlott, s csak hosszú idők múlva tudott újra erőre kelni. A közbeeső idő alatt azonban a Reformed Church újra megmutatta atyai jótékonyságának igazi arcát. A magyar reformátusok a leghatározottabban megmondották a Lancasteri Egyezmény elvetésekor, hogy hallani sem akarnak a Reformed Churchről. A Reformed Church azonban akart hallani a magyar reformátusokról — a maga módja szerint. A tények beszélnek! Ekkor történt meg az a hallatlanul felháborító dolog, hogy az összeszövetkezett reformed és presbiteriánus misszió vezetők rákábeleztek a magyarországi református Egyház Egyetemes Konventjének elnökségére, s felszólították, hogy fejezze ki rosszallását a független mozgalommal szemben. A magyarországi református Egyház a jerikói utón feküdt akkor, kirabolva, félholtra csonkítva, majd-majd haldokolva. Mit tehetett? A megrendelt üzenetet pontosan átküldte Amerikába, egyenesen halálos fájdalmak sebeit ejtve ezáltal szerencsétlen, de hűséges amerikai gyermekeinek szivén. Pontosak akarunk lenni; neveket és dátumokat akarunk adni. A kábelt 1920 dec. 21- én küldte el Rev. Mendenhall, presbiteriánus titkár, gróf Dégenfeld konventi elnökhöz. Gróf Dégenfeld elnök ur december 23-án kapta meg, s 1921 január 11-én kelt levelében jelzi, hogy a követelt üzenetet átküldte Amerikába ! A Konvent elnökségétől igv kizsarolt letiltás széleskörű hírlapi kihasználásával aztán ugyanazok a reformedbeli vezetők, akik olyan határozott visszautasításban részesültek a hitüket és javaikat féltő magyar református gyülekezetek részéről, nekifeküdtek a legszemérmetlenebb propagandázásnak, mindig azzal a re-
