Magyar Egyház, 1927 (6. évfolyam, 1-12. szám)

1927-12-01 / 12. szám

4

ban fogantatott a Szentiélektől és született ama mindenkor szűz Máriától, amint ezt az evangéliumi történet világosan előadja.” (XI. rész 3.) Istennek akarata volt az, hogy a bethlehemi bölcsőhöz elzarándokoljanak a pásztorok, mint a zsidó nép és a napkeleti bölcsek, mint a pogány világ képviselői, hogy igy nyilvánvaló legyen, hogy Krisztus nem egy népnek, hanem az emberiségnek megváltója. Isten akaratának megnyilvánulása volt az, hogy Heródes halálra próbálja keresni a kis gyermeket, jelezve azt, hogy az Ő országa nem e világból való és a világ kegyetlenéi mindig zúgolódtak Ő ellene.

Minden versengés nélkül nagy a kegyességnek eme titka: Isten megjelent testben, irja Szent Pál apostol a Timotheushoz intézett I. levél 3. részének utolsó versében. Bizony a bethlehemi jászolbölcsőben a pólyába burkolt kisdedben a kegyességnek nagy titka jelent meg számunkra, akiben a nem kegyesek megbotránkoznak és hiába kivánja az apostol az ellenkezőt; nagy a versengés miatta. Nagy különösen Amerikában, épen napjainkban, amikor olyan sokat olvashatunk a napi lapokban is a “Virgin birth”-ről, vagyis a Szűztől való születésről egyesek elfogadva, mások elutasítva az isteni kijelentésnek idevonatkozó tanítását.

A modernek olyan Jézusképet akarnak festeni, ami a hitetlen ember szempontjából tetszetősebb és elfogadhatóbb. Szerintök Jézus a József és Mária házasságának természetes leszármazottja volt és annyiban volt isteni, amenyiben mindannyian azok lehetünk.

Első tekintetre látszik, hogy ez a Jézus nem az evangéliumok, nem a Krisztus egyetemes Egyházának és nem az egyetemes (katholikus) hitvallásoknak Krisztusa. Egy ilyen emberi Jézusnak születése nem indította volna soha arra a keresztyének millióit, hogy évröl-évre kegyeletes emlékünnepet szerezzenek a Krisztus születésére. Egy ilyen ember Jézus nem lehet Krisztus, vagyis az Atya által felkent Próféta, Főpap és Király Isten népe számára.

A mi Krisztusunk Isten kijelentése alapján az örökkévaló Ige, a ki kezdetben vala, Istennél vala és Isten vala. Minden Ő általa lett és nála nélkül semmi sem lett, ami lett. És az Ige testté lett és lakozék mi közöttünk, aki teljes vala kegyelemmel és igazsággal. (Ján. 1:1-14.) Mint a Lukács evangéliuma előadja, ez az örökkévaló Ige akként lett emberré, hogy a Szűz Mária méhéből a Szentlélek munkákodása által emberi testet vett magára és megszületett. A Máté evangéliuma is megerősíti, hogy ez az emberi okoskodás szerint csodás, de az Isten szempontjából egyedül lehetséges születés a Szentlélek Isten ereje által történt. Nem azért volt Isten, mert Szűztől született, hanem azért kellett Szűztől születnie, mert Isten volt. Mikor az örökkévaló Isten e világba belépett, természetesen e belépésnek csodásnak kellett lenni, mert egy második teremtés titokzatosságai bontakoznak ki szemeink előtt.

A Szűztől való születés ellenfelei érv gyanánt szokták felhozni, hogy ezt a fontos tanítást nem találjuk sem a Márk, sem a János evangéliumában, sem a Pál leveleiben. De a kérdés az: találjuk-e a cáfolatát? Sir James Melville, a Mária skót királynő udvarában élt a XVI. században és soha egy szóval sem említi a Knox János reformátor nevét. De a történelem tanít róla és mindannyian tudjuk, dacára a Melville hallgatásának, hogy csakugyan élt. Márk a Krisztus nyilvános működésével kezdi evangéliumát, ezért mellőzi annak az eseménynek előadását, ami a születéssel áll kapcsolatban. Tudjuk, hogy Márk annak a Máriának volt a fia, akinek