Magyar Egyház, 1927 (6. évfolyam, 1-12. szám)

1927-01-01 / 1. szám

MELLÉKLET A “MAGYAR EGYHÁZ” 1927 JANUÁRI SZÁMÁHOZ BOTRÁNYOS KÖZGYŰLÉS A NEW YORKI 69. UTCAI REFORMED TEMPLOMBAN Folyó évi január 9-én tartotta a Re­formed Church in the U. S. be csempészett new yorki 69-ik utcai egyház évi rendes közgyűlését, amelyhez hasonló botrányos gyűlés talán csak a csatlakozási harcok idején történt egy-egy magyar templom­ban. A lelkész elnöki kalapács szinte szü­net nélkül csattogot az Urasztalán, helyük­ről felugrált emberek ököllel verték a pa­dokat s a templom fülsiketítő zajjal és kiabálással telt meg. Egy egy közgyűlés­ről máskor leadott hasábos hir helyett a Népszavában most csak néhány sorocska jelent meg, amely bölcsen elhallgatja az ott történteket, éppen azért az igazság érdekében szükségesnek tartjuk, hogy tu­dósítónk híradása alapján olvasó közön­ségünk elé tárjuk a valót: A január 9-én d. e. 10 órakor kezdő­dött istentiszteletre kb. 120-an gyűltek össze jelentős részben nem tagok. Az is­tentisztelet békés lefolyása után fél 12-kor kezdetét vette a közgyűlés, amelynek első pontja a lelkészi jelentés volt. Eme jelen­tést, amely nagyobb részben dr. Takaró Géza lelkész különböző ténykedéseiről és csak igen kis részben az egyház múlt évi munkálkodásáról adott számot, közgyűlés minden további nélkül tudomásul vette. Utána Á.dám Géza az egyház múlt évi pénztárnokának jelentése következett, amely szerint egyház múlt évi bevétele jó ezer dollárral kevesebb, mint az azt megelőző évben. Jelentéséhez Hebráncz József ellenőr és lelkész szólották hozzá, akiknek szemében úgy látszik Ádám Géza vörös posztó s akit burkoltan pontatlan­sággal vádoltak meg. Később nyert po­zitív információnk szerint a vádaskodás valami 70 dollár hiányra célzott, amely a múlt év tavaszán az egyház akkori segéd­lelkészének kezén tűnt el s amely összeg­ről pénztárnoknak tudomása sem lehetett, mivel az a lelkészi hivatalba folyt be. Közgyűlés pénztárnokban megbízva, je­lentését a gyanusitgatások ellenére is tu­domásul vette. Ezek után következett az ez évi egy­háztanács megválasztása, amely pontnál az eddigi szélcsend után teljes erejéből ki­tört a vihar, az öt év óta ámított, és or­ruknál fogva vezetett emberek leikéből a méltó felháborodás. Dr. Takaró Géza fel­hívta Péter Antal s. lelkész jegyzőt, hogy olvassa fel a presbitérium által az évre tisztviselőkül jelöltek névsorát. Segédlel­kész talán tévedésből, vagy talán azért mert még nincs hozzászokva a reformed churchbeli egyházkormányzati fogásokhoz, azt a jegyzőkönyvet olvasta fel, amelyben a főgondnokságra jelöltek között Ádám Gézának a neve is szerepel. Lelkész ész­­revevén a tévedést, leintette jegyzőt, hogy olvassa a másik jegyzőkönyvet. Ebben mint főgondnok jelöltnek egyedül Nagy Bertalannak, lelkész személyes hívének és mindenben kész támogatójának a neve sze­repel csupán. Dr. Takaró a presbitérium által megállapított eme listát minden to­vábbi hozzászólás, vagy vita nélkül el akarta fogadtatni a gyülekezettel. Közgyű­lés azonban méltó felháborodással vissza­utasította a jelölést és magának követelte a választás jogát. Az urasztalán csattogó elnöki kala­páccsal nagynehezen helyre állított olyan­amilyen csendben megkezdődött a válasz­tás. örökös tiszteletbeli főgondnoknak je­löltetett Berkó D. Géza, az Amerikai Ma­gyar Népszava főszerkesztője, az egyház­nak öt éven át volt főgondnoka. Jelölése és megválasztása ellen a lelkészi főgond­­nok-jelölt bátyja részéről hangzott el csu­pán ellenvetés, a gyülekezet egyhangúlag megválasztotta. Lelkész és személyes hívei részéről főgondnoknak jelöltetett Nagv Bertalan akinek megválasztását Takaró Géza keresztül akarta erőszakolni. A köz­hangulat azonban nagy többségben Ádám Géza mellett foglalt állást. Róla annyit kell megjegyeznünk, hogy az utóbbi 3 év óta, amióta a gyülekezetnek tagja, tudomásunk szerint nálánál többet az egyházért senki sem dolgozott. Képzett, intelligens ember, meggyőződéses magyar református, igaz­ságszerető ember, aki nem szereti a visz-

Next

/
Thumbnails
Contents