Magyar Egyház, 1927 (6. évfolyam, 1-12. szám)

1927-10-01 / 10. szám

17 MI JÖJJÖN A TISZTSÉG UTÁN? Egyházkormányzati rendszerünk az a berendezése, amely szerint világi egyház­tagok is viselhetnek világiak által betölt­hető egyházi hivatalokat, helyes felfogás mellett nagy erőssége lehet Anyaszentegy­­házunknak, több tekintetben. Egyik leg­főbb tekintetben úgy, hogy az egyházi hi­vatalok viselésével kapcsolatban alkalmuk van híveinknek arra, hogy valóságos minta egyháztagokká nevelődjenek. Például a re­formátus egyháztanács nagyszerű egyház­­tagnevelő intézmény lehetne. Mert azok­nak, akik annak valameddig tagjai, alkal­muk van arra, hogy az Anyaszentegyház vezetésének nehézségeit, természetét meg­ismerjék. Alkalmuk van meglátni, hogy mi­lyen egyháztagokkal lehet egy egyházat ■építeni, alkalmuk van megtapasztalni, hogy mi esik jól a vezetőknek és mi az, ami nemcsak a munkától, de még az élettől is elveszi azok kedvét. És ennek következté­ben minden világi atyánkfiának más ember­ként, más fajta egyháztagként kellene az egyháztanácsból kijönni, mint amilyennel oda be ment. Egy mélységes élmény felejt­hetetlen hatásának kellene vele jönnie. És azután is, amikor már tisztségétől megvált, hűségesebbnek, szorgalmasabbnak, templo­mosabbnak, Uriszentvacsorával pontosab­ban élőnek, adakozóbbnak, elöljárók iránt gyengédebbnek kellene lennie, mint ami­lyen azelőtt volt. És mindezt megtehetné, ha rágondolna, hogy “Istenem, milyen jól esett nekem is, mikor egyháztanácsos ko­romban valakit kegyesnek, szives adako­zónak, buzgó urvacsorázónak, munkámat megbecsülőnek, a gyülekezet jó békességé­re vigyázónak láttam! A mostani vezetők­nek is bizonyára épen olyan jól esnének ezek. Tehát a magam részéről én is meg­­szerzem nekik ezt az örömet.” Ti régi gondnokok, régi egyháztanácsosok, régi munkások, kik bizalmatlankodásra, akadé­koskodásra, sőt hűtlenségre is olyan köny­­nyen kaphatók vagytok, szívleljétek meg ezeket! A magyar nemzet a hősiesség, a lelki nagy­ság és méltóság nemzete. (Michelet) ÉLES FEGYVER, ÉDES MÉZ. Vájjon mi az, ami élesebb minden két-­­élű fegyvernél? Az Istennek beszéde. Erről mondja a Szentirás: “Az Istennek beszéde élő és ható és élesebb minden kétélű fegy­vernél és elhat a szívnek és léleknek, az izeknek és a velőknek megoszlásáig, és megitéli a gondolatokat és a szívnek indu­latait.” (Zsidókhoz irt levél 4-12). Hivcink közül sokan nem ismerik az Isten beszédé­nek ezt a tulajdonságát. Kitűnik ez abból, hogy amikor prédikációban, vagy írásban valami elevenükre tapintó, szivüknek indu­latait és gondolatait napvilágra hozó éri őket, akkor ezen megütköznek és a “kipré­­dikálás” gyanújával illetik az Isten igéjé­nek szolgáját. És azt kárhoztatják, az el­len haragoskodnak, ahelyett, hogy maguk­ba szállanának és felhagynának azzal a fo­gyatkozással , amire az Istennek igéje rá­világított bennük. Mert mindig magának tulajdonítsa valaki, ha valami nagyon bele­­hasit, valami nagyon rátalál, ha az Isten igéjét vagdalósnak, kétélű éles kardhoz ha­sonlónak érzi. Tessék elhagyni az Isten igéje által elitéit bűnöket és akkor nem fognak ráilleni annak kárhoztatásai, igaz­mondásai, sőt ellenkezőleg azt fogja tapasz­talni, hogy “az Urnák ítéletei változhatat­­lanok s mindenestől fogva igazságosak; kí­vánatosabbak az aranynál, még a sok szin­­aranynál is; és édesebbek a méznél, még a szinméznél is.” És erről épen olyan boldo­gan fog vallást tenni, mint a zsoltáriró, mondván: “Mily édes az én Ínyemnek a te beszéded, méznél édesbb az én számnak!” (Zsolt. 19-11; 119-103). Megtérni, testvé­reim, megtérni, és akkor édes lesz az Isten beszéde és minden prédikáció és minden sor írás, mely az Ő dicsőségének növeke­dését akarja szolgálni az Egyházban. ' (Efezus 3,20-21). Observator. | E. A. STEIMER § | PLUMBER & szakszerű munka csövezésben és fűtőké­­$ szülékekben — Phone 182-W v | 7 N. THIRD ST., DUQUESNE, PA. $

Next

/
Thumbnails
Contents