Magyar Egyház, 1927 (6. évfolyam, 1-12. szám)

1927-10-01 / 10. szám

13

ÍRÁS

É S

ÉLET

AZ IDVESSÉG ÚTJA.

Irta: Vincze Károly

Boldog örök élet.

A testi halál után mindjárt a boldogságra jut ugyan a hivő emberek lelke, de az a boldogság nem lészen egész és teljes, valamig az ő testek a porban lészen. Annak idején tehát az ő testük is feltámad, az elébbeni lélekkel egyesittetik és megitéltetik. Azután fog következni az örök élet, amelyben az ő boldogságuk egésszé és tökéletessé tétetik.

Lészen ugyan boldogtalan és rettenetes örök élet is, tudniillik mindazoké, akik halálig gonoszok és hitetlenek voltak. Ezek boldogtalansága is elkezdődik az ő lelkűkben mindjárt a halál után, de az se lészen egész és teljes, valamig testük külön lészen, hanem a feltámadás és az utolsó Ítélet után megyen egész teljességre. De mivel az olyan rettenetes boldogtalanság, mint amilyen az lészen, nem érdemli meg, hogy életnek mondassák: innen az Isten beszéde sem mondja azt életnek, annál kevésbbé örök életnek, hanem második halálnak és örök gyötrelemnek mondja. (Jelenések 20-6;Máté 25-46). Örök életnek pedig csak a boldog örök életet nevezi.

A Szentirás világos Ígéretekben beszél erről az örök életről. így például a következő szent igékben: “Úgy szerette Isten e világot, hogy az Ő egyszülött Fiát adta, hogy valaki hiszen Ő benne, el ne vesszen, hanem örök élete legyen.” Ján. 3-16. “Az igazak elmennek az örök életre.” Máté 25-46. “Bizony, bizony mondom néktek, hogy aki az én bsezédemet hallja és hisz annak. Aki engem elbocsátott: örök élete van, és nem

megy a kárhozatra, hanem általment a halálból az életre.” Ján. 5-24. “Az én juhaim hallják az én szómat és én ismerem őket, és követnek engem: és én örök életet adok nékik; és soha örökké el nem vesznek, és senki ki nem ragadja őket az én kezemből.” Ján. 10,27-28.

Ezek mind az Ur Jézus Krisztus ígéretei. Méltán mondotta azért Szent János: “Ez amaz ígéret, amelvet Ő igért nékiink, tudniillik az örök élet.” I. Ján. 2-25.

Hogy aztán miben fog állani ennek az örök életnek a boldogsága, azt mostani felfogási és kifejezési képességeinkkel pontosan se felfogni, se kifejezni nem tudjuk. Pál apostol se volt képes kifejezni azt, amit akkor látott, hallott és érzett, amikor “elragadtatott a harmadik égig”, “a paradicsomba’’ és hallott “kimondhatatlan beszédeket, amelyeket nem szabad embernek kibeszélnie” (II. Kor. 12,2-3). De nem is tudta volna, mert olyanok azok: “Amiket szem nem látott, fül nem hallott és embernek szive meg se gondolt, amiket Isten készített az Őt szeretőknek.” (I. Kor. 2-9.)

A mi mostani felfogási és kifejezési képességeinknek ama boldog állapot igazi mivoltának felfogására és lebeszélésére való képtelensége és alkalmatlansága miatt van az, hogy a Szentirás is — alkalmazkodva a mi mostani érzéki yilágrendhez szokott felfogási képességünkhöz — leginkább képekben és hasonlatokban szól amaz örök boldogságról. így mondja azt paradicsomnak és ezáltal az Isten teremtő kezéből csak frissen kikerült és az első emberpár boldog lakóhe