Magyar Egyház, 1927 (6. évfolyam, 1-12. szám)
1927-10-01 / 10. szám
8 azt következtethetné, hogy ejnye azok az egyházak, de egyforma bajcsinálók! Nem helyes következtetés. Mert nem egyforma bajcsinálók. Mert lássuk csak. A r. kath. egyház azért vonja meg teljesen a lelki gondozást a r. kath. féltől, mert az nem szerezte meg számára a leendő házasságból származó összes gyermekeket. Mert az nem erőszakolta ki a református féltől, hogy az olyanná tegye magát a saját egyházában, mint egy megszedett szőllőtő, mint egy terméketlen figefa, melyet még Krisztus is megátkozott. Azért, mert nem tette ki leendő ref. házastársát annak, hogy annak mindig fájjon a szive, mikor a saját templomában más ref. szülék gyermekeit látja, az övé pedig nincs köztük sehol sem. A róni. kath. egyház tehát büntet azért, mert hive nem tudott elég kegyetlen, elég embertelen lenni. Bünteti a r. kath. felet az ő jóságáért, belátásáért. Bünteti, hogy nem .segített neki jog és igazság szerint hozzája nem tartozó gyermekek elhóditásában. Ez igazságtalan büntetés, keresztyénietlen szigorkodás. Most nézzük annak a büntetésnek a természetét, amit a ref. egyház mér ki. A ref. egyház ugyanazokban a büntetésekben részesíti a maga felét, mint a rom. kath. egyház a magáét. De csak mikor ?Akkor, ha a ref. fél még a maga nemén levő gyermekeket sem volt képes a ref. egyház számára megtartani, hanem odaengedett a r. kath. egyháznak mindent. Tehát nem azért, hogy nem vette el a magáéhoz még a másikét is, hanem azért, hogy nem tartotta meg még a magáét sem. A ref. egyház büntetése tehát nem egy elmulasztott zsarolás megtorlása, hanem jogos kincsek hűtlen elherdálásáért szakad az öszszes gyermekeiről lemondó reformátusra. És ezt tekintetbe véve azt látjuk, hogy igenis nagy különbség van a két egyház lelkülete között, még akkor is, ha külső eljárásuk egyformának mutatja őket. Egyik büntet, mert nem voltál elég kapzsi, a másik büntet, mert nem voltál elég hü a magadénak és egyházadénak a megtartásában. No már most, mikor erről mindkét oldalról tájékozva vannak a felek, olykor arra a gondolatra is jutnak, hogy akkor nem mennek egyik egyházba se esküdni, hanem megesküsznek a “kórton”. íme, beleesnek az egyháztalanságba és most meg mind a kettőnek mind a két egyházban meggyűlik a baja. Mert most meg mind a kettőben ellenkezésbe jutnak a törvénnyel. És ez, épen úgy, mint a fentebbi eset, vagy arra ingerli a házasfeleket, hogy meggyülöljék egymást, vagy arra, hogy elforduljanak mind a két egyháztól és belesülyedjenek egyháziatlanságnak vallástalanságba átmenő sivár állapotába. Egy olyan helyzet, amely szükségképen ilyen következményre vezet, nem jó helyzet. Ezen okvetlenül segíteni kell. És a segítés útját módját mindkét egyháznak becsületes szívvel keresni kell. Mert egymással háborúságba jutó és egyháztól elforduló emberek szaporítása egyiknek sem célja, sem nem érdeke. És egyik rendeltetésével sem fér össze, hogy embereket lelki gondozás nélkül kidobjanak a világba. A megoldásnak pedig feltétlenül abban az irányban kell történni, hogy a római kath. egyház mondjon le arról a követeléséről, hogy minden vegyes házasságból övé legyen minden gyermek. Amig a római kath. egyház fel nem hagy ezzel a követelésével, addig békeség nem lehet. Mert ebben a mi egyházunk nem egyezhetik, nem nyugodhatik bele. A mi egyházunk egy csepet sem alábbvaló egyház, mint a római kath. Miért engedné hát, hogy a római egyház szüreteljen a mi szellőnkben is, a róm. kath. egyház szedje le a
