Magyar Egyház, 1927 (6. évfolyam, 1-12. szám)
1927-09-01 / 9. szám
tapsvihart eredményezett: a közönség a magyar közösség munkálásában felekezeti türelemmel és magyar becsülettel Nánássy Lajossal vezérkedő Kovaliczky Viktorral szemben a hála és az elismerés adóját rótta le ezzel a tüntetéssel. Löwenkopf Leó perth amboyi magyar származású ügyvéd hangulatos angolnyelvii beszédét Főt. Dávid Ferenc yonkersi róni. kath. plébános “kuruc” megnyilatkozásokkal telitett ékes dikciója követte. Az erdélyi származású magyar pap újabb bizonyságot szolgáltatott, hogy Erdély a világnak az a kulturpázsitos szigete, ahol a papok elsősorban jó magyarok és más felekezethez tartozó lelkészben a magyar igehirdetésre elhivatott paptársukat, a magyar ügy munkálásában szolgatársukat látják. A közönség ismét lavi.nás megmozdulást tanúsított, úgy tüntetett Dávid atya mellett. Ingvard Greisen angol beszédére ismét magyar beszéd következett: Dr. Fényes Lajos tolmácsolta Berkó D. Gézának — az Amerikai Magyar Népszava” főszerkesztőjének, úgyszintén az “Amerikai Magyar Népszava” szerkesztőségének, végül a New Yorki Kossuth-Szobor Bizottságnak ünnepi köszöntését és rámutatott arra, hogy Nánássy Lajos ma FOGALOM magyar- Amerikában, rámutatott Nánássy Lajos nagy érdemeinek részletezése közben arra a Nánássy-féle kötelességtudásra, a mellyel a nagy eszmének egyik irányitó munkása a Kossuth-szobor körül kifejtett eredményes, másokat a nemes ügy szolgálatába szegődtető közreműködésével. Néhány percnyi szünet után Lévay Sándor az amerikai napi politika kérdéseit és az amerikai magyaroknak az amerikai politikában elfoglalandó szerepét boncolgató talpraesett beszédet mondott. Bodnár István az Amerikai Magyar Független Egyház nevében — mint annak egyházmegyei főgondnoka — beszélt ezután. Bodó János zenészfurfanggal a pódiumról tréfálkozott, majd Eger Sándor — az ünnepély egyik főrendezője és az “Amerikai Magyar Népszava” perth amboyi irodavezetője következett : a perth amboyi helyi Kossuth- Szobor Bizottság tagjainak ajándékát adta át, azzal a kiélezett hangsúlyozással, hogy az ajándékot a helyi bizottság tagjai, akik különben is ajándékot adtak volna, A SAJÁTJUKBÓL, azért vették, hogy ezzel is kifejezést adjanak annak a méltánylásnak, amelyet Nánássy Lajos a Kossuth-szobor körül kifejtett buzgalmáért érdemelt tőlük ki. Az ünnepély rendező-bizottságának pénztárnoka, Horkay Lajos — az ismert és közbecsiilésnek örvendő perth amboyi üzletember — a tettek embere. Nem beszélt hát sokat, hanem átadta a perth amboyi magyarságnak az ajándékát: ezer dollárt. A Szent György Gör. Kath. Szövetség ajándékát Gabancsos Ferenc és Szilágyi János adták át. A Szent Mihály gör. kath. magyar hitközség külön ajándékot küldött. A tósztmester ezután felolvasta a beérkezett üdvözlő-táviratokat és átiratokat. Az ünnepelt Dr. Nánássy Lajos volt az utolsó szónok. Angol és magyar nyelvű beszédben háritotta el magától a nagy ünneplést — mondván, hogy akár mint amerikai, akár mint magyar ember, akár mint pap, akár mint közéleti és társadalmi munkás — mindig csak a kötelességét kívánta teljesíteni legjobb tudása és tehetsége szerint. Ha ezért ünneplés jár, az ünnepeltetés csak erősíteni fogja akaratelhatározásait a jövőben, csak acélositani fogja munkakedvét. Mint magyar ember tovább is a régi nyomon halad majd és ebben a minőségben most csak egy nagy kötelességet ismer: a new yorki Kossuth-szobor ügyének munkálását. — Kötelező ígéretet tesz, hogy napról-napra, bónapról-hónapra, évről-évre soha
