Magyar Egyház, 1927 (6. évfolyam, 1-12. szám)

1927-09-01 / 9. szám

6

ÍRÁS ÉS ÉLET

AZ IDVESSÉG ÚTJA. Irta: Vincze Károly (Befejező közlemény.)

AZ UTOLSÓ ÍTÉLET.

Az Ítéletnél nemcsak az jön számításba, hogy ki mit cselekedett, hanem az is, hogy mennyit tudott az Isten törvényéből. Akinek több ismerete volt az Isten törvényéről, niég kisebb bűnei is súlyosabb beszámítás alá esnek, mint annak a nagyobb bűnei, aki kevésbbé volt ismerős az Isten törvényeivel. “Ha vakok volnátok — mondá Jézus a farizeusoknak

— nem volna bűnötök, ámde azt mondjátok, hogy látunk: azért a ti bűnötök megmarad.” (Ján. 9-41.) Ebből azonban nem következik az, hogy valaki szánt-szándékkal ne akarja ismerni az Isten törvényét, de szánt szándékkal vétkezzék és abban a jó reménységben legyen, hogy mivel nem tudja a törvényt (elhallgatja, hogy saját hibájából nem tudja, mert nem is akarta), hát nem is lesz nagy büntetése az ítéletkor. Oh nem! Maga az Isten törvényeinek nem kutatása is fő-fő bűn. És ha valaki nem akarva nem tudja és megszegi, olybá vétetik, mintha tudná és szánt-szándékkal megszegné. Világos ez Ábrahámnak, a gazdagnak mondott ama szavaiból, hogy ott van Mózes és a próféták, hallgassanak a gazdag testvérei azokra. És ha nem hallgatnak

— mint ahogy a gazdag nem hallgatott, bár tehette volna — ők is oda jutnak, ahova a bátyjuk jutott. De meg- nincsen is olyan ember, aki valamilyen tudással ne bírna arról, hogy mi a jó és mi a rossz; mit lehet cselekedni és mit kell kerülni. Még a pogányok sem mentegethetik magukat azzal, hogy nem hallották se az ó-, se az uj-testamen.tomot és igy nem ismerik az Isten törvényét, mert

mint Pál apostol mondja, a természetben való kijelentés által Isten világossá tette előttük, ami Benne láthatatlan, tudniillik az Ő örökkévaló hatalmát és istenségét és a törvényt beirta a szivükbe (Róm. 1, 19-20; 2- 15). A zsidók pedig, akik az ó-testamentomi törvénnyel dicsekesznek, az azokban levő isteni igazság mértéke szerint fognak megitéltetni (Róm. 3-19). Azok pedig, akik a keresztyén Anyaszentegyház hatásának körébe esnek, annak a teljes isteni akaratnak igazsága szerint vonatnak felelősségre, amely nékik tudtul adatott, vagy amelyikről tudomást szerezhettek volna, ha azt akarták volna. Kétségtelen., hogy a keresztyének felelőssége a legsúlyosabb lesz. Nékik több adatott az igazságból, mint bárki másnak, tőlük tehát többet lehet követelni is. Világos ez az Idvezitőnek a hitetlen városok ellen való szemrehányásából (Máté 11, 20-24).

Van még az utolsó ítéletről szóló bibliai tanításnak egy igazsága, a melynek meggondolása a titokban való vétkezés és mások előtt a jóságban való pózolás, azaz a képmutatás bűnétől óvhat meg bennünket. Nevezetesen az, hogy az ítélet alkalmával minden titok nyilvánvalóvá tétetik. “Nincs oly rejtett dolog, mely napfényre ne jőn.e; és oly titok, mely ki ne tudódnék. Annakokáért, amit a sötétben mondtatok, a világosságban fog meghallatszani; és amit fülbe súgtatok a rejtekházakban, azt a házak tetején fogják hirdetni.” (Lukács 12, 2-3). “Minden cselekedetet az Isten ítéletre hoz, minden titkos dologgal, akár jó, akár gonosz legyen az.” (Prédikátor könyve 12-16.) “Eljő az Ur, aki egyrészt világosságra