Magyar Egyház, 1927 (6. évfolyam, 1-12. szám)
1927-09-01 / 9. szám
Volume VI. SEPTEMBER 1927 Number 9. Editor-in-Chief: Endre Sebestyén MAGYAR EGYHÁZ Associate Editors: Louis Nánássy Editor: Geo. E. Borsy-Kerekes MAGYAR CHURCH — and — Charles Vincze Published monthly. Subscription: $1 a year Entered as Second-Class Matter, March 30th, 1922, at the Post Office at Duquesne, Pa., under the Act of March 3, 1879. — Acceptance for mailing at special rate of postage provided for in Section 1103, Act of October 3, 1917, authorized April 14, 1922. IGAZMONDÁS NEM EMBERSZÓLÁS. A Magyar Egyház kezdettől fogva hirdette és hirdeti ma is még jobban, mint valaha, hogy Amerikában egyesegyedül a Független Amerikai Magyar Református Egyházba tartozó magyar reformátusokat lehet a szó igazi értelmében való magyar reformátusoknak tekinteni. A magyar reformátusokul való elismerés tisztességét még az egyházmegyénkbe nem tartozó független testvéreknek se adhatjuk meg, mert magukban állásukkal és minden rendes, törvényes egyházi felsőségtől való huzódozásukkal ők is ellentétbe kerültek a Magyarországi Református Egyháznak mind az Egyházról alkotott hittani felfogásával és mind kormányzati rendszerével. Ugyanis a hazai egyház nem ismer magában álló, más azonos hitü gyülekezetektől elkülönülő, törvényes egyházi hatóságot ismerni nem akaró egyházközségeket. És ilyen egyházközségeket ennek következtében mi sem ismerhetünk el igazán magyar református egyházközségünknek és a “független” jelző közös használata vajmi keveset jelent ott, ahol az elvek nem közösek. És ezt nem titkoljuk, sőt épen mi vagyunk azok, akik a független elveknek ilyen kiépítetlen és egyes gyülekezetekre való ilyen tökéletlen és egyházi demagógiát szülő alkalmazása ellen — a saját tekintélyünk megóvása érdekében is — legelsősorban tiltakozunk. Volt idő, igaz, amikor a mi gyülekezeteink is igy egyedül állottak, de azt csak ideiglenes, átmeneti állapotnak tekintettük és az Egyházba, egyházmegyébe való szervezkedés gondolatával állandóan foglalkoztunk és azt mihelyt lehetett, meg is valósítottuk. Más oldalról meg kell tagadnunk a szó igazi értelmében való magyar reformátusnak való elismerést a bárhova becsatlakozott egyházaktól is, mert törvény és jog szerint mindegyik annak az egyháznak a “szerves” tagja, amelyikhez becsatlakozott. Az, hogy magyarul továbbra is magyar református egyháznak nevezik őket, meg hogy magyarul végzik bennök az istentiszteletet, meg hogy papjaik is magyar református lelkészeknek nevezik magukat: az a törvény előtt semmiféle fontossággal nem bir. Azt csak olyan ideiglenes engedménynek, kegyes szívességnek kell tekintenünk a magyarok számára. így hirdette ezt a Magyar Egyház kezdettől fogva. Azonban az ellenkező táborok harcosai állandóan tagadták ezeknek az igazságát. És rendületlenül magyar reformátuskodtak. És ez az, ami minket bántott. Ha a népünk a maga elhatározásából, tudva és akarva ment volna el pl. presbyteriánusnak, avagy reformednek, sajnáltuk volna, de nem
