Magyar Egyház, 1927 (6. évfolyam, 1-12. szám)

1927-08-01 / 8. szám

5

A nemzet legjobbjai menekültek, vagy bitófára, vagy nehéz börtönbe kerültek.

Kossuth Lajos akkor már kíséretével elhagyta az országot, de előbb Orsovánál, hol a Duna átlépi az ország határát, elrejtette, elásta a magyar szent koronát, hogy az hazai földben maradjon.

Az osztrák császári ház tagjai nem elégedtek meg azzal, hogy egyesek ezrein álltak bosszút, hanem meggyalázták az egész nemzetet azzal, hogy jogvesztettnek nyilvánították s a magyar királyságot eltörölték. Pénzügyileg, gazdaságilag, iparilag is megrontották. így a magyar bankjegyeket minden kárpótlás nélkül bevonták, s ezáltal a népet öszszes pénzértékétől megfosztották. Ez csak egy példa. Teljes 12 évig teljes elnyomás alatt tartották a nemzetet. Az élősdi cseh faj kiéhezett alakjait küldték a nyakára hivatalnokoknak, akik sem a nép nyelvét, sem hivataluk vezetését nem értették. Meg akarták a magyar nemzetet semmisíteni. Amint most is ennek a nemes fajnak élősdijei erre törekesznek, s a nagy államok pedig hidegen nézik pokoli munkájukat.

Mikor azután a sötét idők elmúlásával a nemzet ébredezni kezdett tetszhalálából, valami alkotmányosság félét találtak ki az osztrák államférfiak, amit azonban a nemzet nem fogadott el. Ekkor volt az első amnesztia. Ács Gedeon ekkor tért haza Amerikából, 1862-ben.

Mint ifjú segéd-lelkész, a Csúzával szomszédos Herczegszőllősről meglátogatván Ács Gedeon urat — 1883-ban -—- tőle hallottam a sumlai karácsonyról, sajnálom, hogy akkor fel nem jegyeztem. Orsován keresztül ő is török földre menekült s Viddinben (ma Bolgárország) érte utói Kossuth Lajost és társait, gr. Batthyány Kázmér, Szemere Bertalan volt minisztereket, Bem, Guyon,

Kmetty tábornokokat, nagyszámú politikust és katonát. Kossuth felvette őt is kíséretébe .s azt kérdezte tőle, hogy milyen rangfokozattal sorozza be? Századosi rangot nyert. Bár Kossuth mindent elkövetett sorsuk enyhítésére, de ott egyelőre fogolyként őriztettek és igen nélkülöztek. Onnan november elején Sumlába vitettek s 1849 karácsonyát itt ülték meg. Az örmények felajánlották templomukat sőt még nagy előzékenységgel a főpapi tiarát is átadták. A megtiszteltetést nem lehetett elutasítani s egy nagy kendőt csavarván fejére, felvette a nagy tiarát. Megemlékezve az elveszett hazáról s az elnyomott vérbefojtott szabadságról, mindnyájan sirtunk — beszélte Ács ur. — Az úrvacsorát is kiosztottam, protestáns, róm. kath., zsidó vallás különbség nélkül mindenki felvette. Kossuth, Batthyányival az élükön. Ott mind egy hiten, magyar hiten voltunk.

Az osztrák és orosz diplomácia sokáig szorongatta a török kormányt — lengyel menekültek, tehát orosz alattvalók is voltak—kiadásuk miatt, de az végül is angol és francia követek biztatására végleg az internálás mellett döntött.

1850-ben, februárban végül Kisázsiában, Kintahiába bellebbeztettek, hová Brussán át áprilisban érkeztek meg. Horváth Mihály “Magyarország függetlenségi harcának története 1848 és 49-ben.” Genf 1865 cimü mii 3-ik kötet 593-ik lapján azok névjegyzékében, kik Kossuthtal mentek, meg van nevezve — csak a vezetéknevén, mint a legtöbb — Ács ur is.

Kintahiában, a szüleik után később kiérkezett két Kossuth fiú, Ferenc és Lajos Tódor magántanitója lett Ács Gedeon. Ajkairól hallottam a hűségnek, ragaszkodásnak és csodálatnak egy gyönyörű kifejezését: “Soha életemben senkit, sem férfit, sem nőt,