Magyar Egyház, 1927 (6. évfolyam, 1-12. szám)
1927-01-01 / 1. szám
21 formed Church kész elengedni a 69-ik utcai gyülekezetei, ha az 25,000 dollárnyi adósságát nevezett egyháznak visszafizeti. Következetlenségét bizonyos szempontból meg kell állapitanunk, de ez alkalommal találunk rá magyarázatot. Hanem teljesen menthetetlen a Takaró Géza viselkedése. Nem próbáljuk meg minden következetlenségét felsorolni, csupán azokat amelyek az üggyel vannak kapcsolatban. Amikor 1926. augusztus 28-án az Amerikai Magyar Népszavában a 11-ik utcai egyházat minden ok nélkül megtámadta, azt az állítást kockáztatta meg, hogy gyülekezete az egyházi vagyonnal feltétlenül rendelkezik. Tehát van rendelkezési joga. Ez állítása szerint a gyülekezete a Tiffini Egyezményt nem hajtotta végre. Eme nevezetes január 4—i presbiteri gyűlésen pedig, amikor egyik tisztviselője, Ádám Géza kérdést intézett a Reformed Church-el való kapcsolatot illetőleg, egy addig ismeretlen jegyzőkönyvet olvasott fel, amely szerint 1922, kora telén a gyülekezet 58 szavazattal 2 ellenében elfogadta a Reformed Church fennhatóságát. Emez állítása szerint viszont gyülekezetének nincs önrendelkezési joga. Eme jegyzőkönyv hitelességéhez különben alapos kétely fér. Azt állítja továbbá, hogy gyülekezetének 300 tagja van, vagyis ez kizárja azt, hogy a 69. utcai gyülekezet “fejlődésében állt meg.” Ezzel szemben föltétien hiteles adatok szerint a 69-ik utcai egyháznak dr. Takaró Géza lelkészkedése óta soha sem volt még 200 tagja sem. íme a megcáfolhatatlan adatok: tagsági dijat fizetett 1923-ban 120; 1924-ben 108; 1925-ben 96; 1926-ban 87 egyén. Vagyis new yorki lelkészkedése óta gyülekezeti tagságának száma állandóan 10%-al fogyott. Még szomorúbb képet mutat az egyház pénzügyi helyzete. A bevétel 1926-ban több mint 1000 dollárral volt kevesebb, mint az azt megelőző évben. Egyháza 5 év óta nemhogy tőkét törlesztett volna, de még a kamatokat sem volt képes fizetni. Eddigi “áldásos” működése alatt egyháza adóssága legalább 10,000 dollárral növekedett. Egyháza pénztárnokának Ádám Gézának a szájába azt a kijelentést adja, hogy “A 11. utcai egyház súlyos anyagi körülmények közé jutott,” ugyanakkor a 11. utcai egyház 25,000 dollárt ajánl fel a 69. utcai gyülekezetnek, hogy abban az esetben, ha függetleníti magát, adóssága egy részét kifizethesse. Hogy lehetne az, hogy egy gyülekezet 25,000 dollárt tudjon felajánlani, ha olyan súlyosak a körülményei. Az általa fogalmazott jegyzőkönyvben azt állítja, hogy “tanácskozások csakis a Reformed Churchcsel való kapcsolatuk alapján indulhatnak meg a két egyháztanácsa között.” Ezzel szemben a gyűlés határozata az volt, hogy az egyesítés keresztülvitelére a két egyháztanács keressen alapot. Egy máéik állítása szerint “A 69. utcai egyházban uj lelkész választásának a kérdése szóba sem kerülhet.” Ugyanakkor már régen foglalkozik azzal a gondolattal, hogy valamely más gyülekezetben helyezkedik el. Ismételt kijelentései, presbiteri gyűlése előtt tett amaz állitása ellenére is, hogy pl. Pittsburghba nem pályázik, mert még a jelölést is viszszautasitotta, ott 1927 január 9-én 11 szótöbbséggel bár ,de megválasztották — egészen bizonyos, hogy az ő tudtával és beleegyezésével. Takaró Géza végül kenyéradó gazdáját, a Reformed Church in the U. S.-t dicsérgeti, amelynek kebelében immár (helyesebben, még) 57 magyar gyülekezet él és virágzik. Szegény Reformed Church! Neki az a dicsőség, hogy hitükről megfeledkezett, önérzetüket sárba taposott magyar gyülekezeteket támogat, évente több mint 65 ezer dollárjába kerül. Csak a 69-ik utcai gyülekezetre egyedül 4000 dollárt költ évente, mert hiszen a hűséges szolgát, Takaró Gézát, aki nekik 57 magyar gyülekezetei s közel egy millió dollár értékű egyházi vagyon tiffinizett át, jutalmazni kell valamivel — valameddig.
