Magyar Egyház, 1927 (6. évfolyam, 1-12. szám)

1927-05-01 / 5. szám

Volume VI. May, 1927 Number 5 Editor-in-Chief: Endre Sebestyén1 IAGYAR EGYHÜ 1 Associate Editors: Louis Nánássy Editor: Geo. E. Borsy-Kerekes MAGYAR CHURCH Published monthly. Subscription: $ 1 a year — and — Charles Vincze Entered as Second-Class Matter, March 30th, 1922, at the Post Office at Duquesne, Pa., under the Act of March 3, 1879. — Acceptance for mailing at special rate of postage provided for in Section 1103, Act of October 3, 1917, authorized April 14, 1922. RADIKÁLIZMUS VAGY KÁLVINIZMUS? Irta: SEBESTYÉN ENDRE. „ A protestántizmus legjellegze­tesebb és legnagyobb hatást gyakor­ló formája az, amely, egy vagy más csatornán át, a Kálvin tanításából származik. Ellentétben a lutherániz­­mussal, amelyből eredetileg kiindult, s a különböző országokban különbö­ző arculatot öltve magára, nemzet­közi mozgalommá alakult, amely ho­zott : nem békét, hanem kardot; s amelynek útja forradalmakkal volt behintve. Mig a lutheránizmust tár­sadalmi konzervativizmus, a megle­vő politikai tekintélyekhez való vi­szonyában fejethajtó engedékenység, s majdnem az önmegsemmisítésig menő egyéni pietizmus jellemzi, ad­dig a kálvinizmus pihenést nem is­merő, radikális irányú erő lett.” Ezt a rendkívül erőteljes, és erő­teljességében szokatlan jellemzést a kálvinizmusról és arról, ami „egy vagy más csatornán át” belőle ki­származott, Anglia egyik legkivá­lóbb nemzetgazdasági írója (R. H. Tawney) adja. Az iró protestáns, s könyvében, amelyből ezt az idézetet vettük olyan, hatalmas érvekkel száll síkra a protestántizmus védelmében, hogy az elfogultság vádjával semmi­képen nem illethető. A kálvinizmusról adott jellem­zése azért mégis olyan, hogy a ma­gyar református, akit azokról a kü­lönbségekről, amelyek a saját vallá­sát a többi református irányú val­lásoktól élesen elválasztják senki sem világosított fel: szive mélyéig megütközhetik azon. A magyar református vallással szemben alig lehetne nagyobb igaz­ságtalanságot elkövetni, mintha va­laki azt mondaná róla, hogy har­­coskodó, forradalmi, radikális ter­mészetű. Magyar kálvinizmusunk harcolt eleget, az igaz. Harcai azon­ban a nemzeti és vallási szabadsá­gért való, nemzet és egyházépitő klasszikus harcok voltak. Ezen. túl a magyar kálvinizmust világszerte páratlanul álló becsületes toleráncia jellemzi. Ami pedig a radikális ten­denciák feltételezését illeti, a magyar kálvinizmusról bátran el lehet mon­dani, hogy „a boszorkányokról, ame­lyek nincsenek, nem kell beszélni.” Az iró azonban nem kizárólag a kálvinizmusról beszél, hanem egy széleskörű általánosítással mindar­ról, ami „egy vagy más csatornán át” abból kiszármazott. S ez aztán egészen más történet. Kálvinról méltán mondhatjuk el, hogy maga a megtestesült orthodo­­xia. Amerika szélsőséges protestáns irói egyenesen úgy jellemzik és úgy gyalázzák, hogy theologiájában és egyházpolitikájában egyaránt köze­lebb áll Rómához, mint az evángé­­liumi keresztyénséghez. Az itteni uj „református” felfogásban Kálvin „a latin szörnyeteg” formájában élvezi

Next

/
Thumbnails
Contents