Magyar Egyház, 1927 (6. évfolyam, 1-12. szám)
1927-05-01 / 5. szám
Volume VI. May, 1927 Number 5 Editor-in-Chief: Endre Sebestyén1 IAGYAR EGYHÜ 1 Associate Editors: Louis Nánássy Editor: Geo. E. Borsy-Kerekes MAGYAR CHURCH Published monthly. Subscription: $ 1 a year — and — Charles Vincze Entered as Second-Class Matter, March 30th, 1922, at the Post Office at Duquesne, Pa., under the Act of March 3, 1879. — Acceptance for mailing at special rate of postage provided for in Section 1103, Act of October 3, 1917, authorized April 14, 1922. RADIKÁLIZMUS VAGY KÁLVINIZMUS? Irta: SEBESTYÉN ENDRE. „ A protestántizmus legjellegzetesebb és legnagyobb hatást gyakorló formája az, amely, egy vagy más csatornán át, a Kálvin tanításából származik. Ellentétben a lutheránizmussal, amelyből eredetileg kiindult, s a különböző országokban különböző arculatot öltve magára, nemzetközi mozgalommá alakult, amely hozott : nem békét, hanem kardot; s amelynek útja forradalmakkal volt behintve. Mig a lutheránizmust társadalmi konzervativizmus, a meglevő politikai tekintélyekhez való viszonyában fejethajtó engedékenység, s majdnem az önmegsemmisítésig menő egyéni pietizmus jellemzi, addig a kálvinizmus pihenést nem ismerő, radikális irányú erő lett.” Ezt a rendkívül erőteljes, és erőteljességében szokatlan jellemzést a kálvinizmusról és arról, ami „egy vagy más csatornán át” belőle kiszármazott, Anglia egyik legkiválóbb nemzetgazdasági írója (R. H. Tawney) adja. Az iró protestáns, s könyvében, amelyből ezt az idézetet vettük olyan, hatalmas érvekkel száll síkra a protestántizmus védelmében, hogy az elfogultság vádjával semmiképen nem illethető. A kálvinizmusról adott jellemzése azért mégis olyan, hogy a magyar református, akit azokról a különbségekről, amelyek a saját vallását a többi református irányú vallásoktól élesen elválasztják senki sem világosított fel: szive mélyéig megütközhetik azon. A magyar református vallással szemben alig lehetne nagyobb igazságtalanságot elkövetni, mintha valaki azt mondaná róla, hogy harcoskodó, forradalmi, radikális természetű. Magyar kálvinizmusunk harcolt eleget, az igaz. Harcai azonban a nemzeti és vallási szabadságért való, nemzet és egyházépitő klasszikus harcok voltak. Ezen. túl a magyar kálvinizmust világszerte páratlanul álló becsületes toleráncia jellemzi. Ami pedig a radikális tendenciák feltételezését illeti, a magyar kálvinizmusról bátran el lehet mondani, hogy „a boszorkányokról, amelyek nincsenek, nem kell beszélni.” Az iró azonban nem kizárólag a kálvinizmusról beszél, hanem egy széleskörű általánosítással mindarról, ami „egy vagy más csatornán át” abból kiszármazott. S ez aztán egészen más történet. Kálvinról méltán mondhatjuk el, hogy maga a megtestesült orthodoxia. Amerika szélsőséges protestáns irói egyenesen úgy jellemzik és úgy gyalázzák, hogy theologiájában és egyházpolitikájában egyaránt közelebb áll Rómához, mint az evángéliumi keresztyénséghez. Az itteni uj „református” felfogásban Kálvin „a latin szörnyeteg” formájában élvezi