Magyar Egyház, 1927 (6. évfolyam, 1-12. szám)

1927-01-01 / 1. szám

13 SZEMLÉLŐDÉS Tüdőbetegek imádság-szövetsége. A tüdővésznek leküzdése minden ország egyik legfontosabb társadalmi kérdése. Az újabb időkben minden országban hatal­mas erőfeszítéseket tesznek e kérdés si­keres megoldására. A munkában részt vesz­nek az államok kormányai, a társadalom és újabban bevonják a munkába magukat a betegeket is. Legújabban pedig maguk a betegek fognak össze a betegség elleni harcra. És mivel emberek, még pedig be­teg emberek: Istennek segítségével akar­ják harcukat megharcolni. Imádkozni akar­nak Istenhez minden nap, hogy ezt az egyiptomi csapásoknál borzalmasabb csa­pást hárítsa el az emberiségről. Imádkoz­ni akarnak Istenhez minden nap, hogy kiál­tásuk minden nap segedelemre hivja annak a Jehovának az irgalmasságát, aki magá­hoz engedte és meghallgatta a szenvedő Izráel kiáltásait. Ebből a célból tehát egy “Tüdőbetegek Imádság-Szövetsége”-t (Tu­berculosis Prayer League) alakítottak, melynek minden tüdőbeteg szanatóriumban fiókjai szerveződnek. A tagoknak a szövet­ségbe való belépésök előtt fogadalmi nyi­latkozatot (Pledge of Membership) kell aláirniok. A fogadalom magyar fordítás­ban eképen szól: “Komolyan törekszem ar­ra, hogy a mindennapi csendes óra kezde­tén, avagy egyszer naponként időt szen­teljék közös csendes imádkozásra, amely­ben a Jézus Krisztus nevében kérem az Atyát, hogy öntse ki áldását a tubercu­­lózis elleni küzdelemre; hogy valami hat­hatósabb orvosság adassék nekünk; és hogy minden szenvedőnek adassék erő győzedelmeskedni az Ő akarata szerint.” ....Imádságának szavait mindenki maga választhatja meg. Azonban Útmutatásul vannak rövid minta imádságok. Ezek közül való következő: “Irgalmas Atyánk, lelkek­­nek szerető Istene, tekints le a te népedre, akik ide lent szenvednek és egészség nél­kül szűkölködnek. Add, hogy felépülhesse­nek, vagy Nálad nyugalmat találjanak. Áldd meg azokat, akik segitik őket és ko­ronázd sikerrel törekvéseiket, ama Nagy Orvos, az Ur Jézus Krisztus által. Amen.” Klasszikus szavak. Rákosi Jenő, a leg­nagyobb magyar ujságiró, aki különben a római katholikus egyház hűséges fia, ve­zércikkben foglalkozik a Magyarországot fenyegető felekezeti villongások vészt jósló jelenségével, cikkéből idézzük a követ­kezőket: “Csak nagy, esetleg máglyára is elszánt egyéneknek tanácsos az egyhá­zak históriai integritásához és világi szer­kezetéhez hozzányúlni merész kézzel. Mert az egyháznak legfontosabb intézmények egy állam kebelében, amelyeknek egyetértő szolgálata bár csak a lelkiekre vonatkozik, a legnagyobb és semmivel nem pótolható, vagy helyettesíthető üdvös hasznot cselek­szik a nemzetnek. És viszont szörnyűbb rombolást tehet a nemzetben az egyházak közt kitört háború és egyenetlenség, ször­nyűbbet mint bármely pártviszály”-. A F. M. R. E. rég megadta. A sze­­gedi“Egyházi Híradó” hírei között “Meg­adjuk!” cimmel ezt olvassuk:” Az egyház iránti áldozatkészség mesz­­sze világitó példáját olvassuk a jugoszlá­viai reformátusok lapjában, a “Magvető”­­ben, a melyet lelkes reflexióval együtt közlünk: “A debeljácsai egyházmegyei közgyűlés nagy szótöbbséggel elfogadta az egyházmegyei tanács azon javaslatát, hogy egyházmegyénk fenntartásának, a missziói munka folytatásának költségeit saját erő forrásaiból teremti elő. A jugoszláviai re­formátusok ebben a tekintetben elsők a régi magyarországi egyetemes egyházak­hoz tartozott részek között, kik nem tá­maszkodnak semmi külső támogatásra, ha­nem maguk lábára állnak s a maguk em­berségéből akarnak megélni. Amidőn őszintén örvendezünk a ju­­goszlávia reformátusok szép tettének, meg kell állapitanunk, hogy az elsőség ebben a tekintetben a Független Amerikai Ma­gyar Ref. Egyházat illeti meg. Ravasz László riadója. Ravasz László püspök a dunamelléki egy házkerület köz­gyűlésén a többek között ezeket mondot­ta : “ A magyar protestántizmus és a ma­

Next

/
Thumbnails
Contents