Magyar Egyház, 1926 (5. évfolyam, 1-12. szám)

1926-04-01 / 4. szám

11

SZEMLÉLŐDÉS

A baptista munka. Az egyik magyar gyülekezet lelkészét más gyülekezetbe hivták meg. A meghívást elfogadta. Megtudták ezt az ottani baptista szentek, hogy pásztor nélkül maradt a nyáj. S már a legközelebbi vasárnap odaplántálta magát egyikük a templom ajtajába és propaganda iratokat osztogatott a templomból kijövő hiveknek. Hát nem istentelenség ez?! Abban a városban legalább ötezer magyar református van s annak csak csekélyke része tartozik egyházhoz. Ha a baptista szentek annyira szeretnének evangelizálni, téríteni, miért nem azokat keresik fel, akik semmiféle templomba nem járnak, akik Istennel egyáltalán nem törődnek, miért állnak a templomok ajtajába és miért akarják azokat evangélizálni, akiket más szedett össze és tart össze keservesen és hűségesen?! Azért, mert ez könnyebb: hagyni, hogy más ültesse a rózsafát aztán lopkodni a virágát. Olyan is ez, mint a hullarablók eljárása. Amig a hart tart és a zsákmányért az életet kell kockáztatni, addig megbújnak, mikor az ellenséget más legyőzte, akkor ők előjönnek a kockázat nélküli, de utálatos zsákmányolásra. Mindaddig, amig a baptisták ezzel a módszerükkel fel nem hagynak, addig nem ismerjük el őket tisztességes keresztyén felekezetnek, sőt egyházunk ellenségeinek tekintjük őket, báránybőrbe bujt hiénáknak. Mihelyt azonban azok megtérítését teszik feladatukká, akik semmiféle egyházhoz nem tartoznak, azonnal munkatársaknak ismerjük el őket és készséggel dolgozunk velük együtt. (-n-r-)

így dolgoznak a Russelisták! Tudniillik a “bibliatanulmányozó” szentek. Egyházunk hitigazságainak megcáfolására se tudományuk nem lévén, se mivel azok igazak, azokat semmiképen ki nem kezdhetik: elvi harc helyett a piszkos személyeskedés terére lépnek és neki esnek hitben, tudományban, erkölcsiségben tiszteletes papi

személyeknek, s azok szavahihetőségét akarják lerombolni, hogy az általuk hirdetett hitigazságokba vetett hitet is aláássák és egyházromboló, bolsevista céljaikat elérjék. Mert mi más az egész, mint vallási mezbe öltöztetett bolsevizmus? A papok fizetése, hivatala ellen beszélnek — nem a Bibliából! — hogy a nyájak pásztorok nélkül maradjanak. Az egyházak minden bevételi forrását gyalázzák, feleslegesnek tartják. Teszik ezt azért, hogy az egyházak megsemmisüljenek. A sákramentomokhoz hozzányúlnak, hogy a vallás szent voltát eltüntessék. Az Úrvacsora évenkint egyszeri szükségességét hirdetik — nem a Bibliából! — hogy az egyházat ettől az egyházösszetartó erőtől megfosszák. A papi tudományt feleslegesnek tartják, hogy tudomány nélküli babonává' tehessék a vallást. Mindebből napnál világosabb az, hogy mivel sok országban az egyházakba szervezkedett keresztyénség volt a kommunizmus megvalósulásának az egyetlen komoly akadálya, most lassú, vallásos mezbe bujtatott aknamunkával az egyházakat akarják szétzülleszteni és a keresztyénséget megsemmisíteni. Világos ez a céljuk abból is, hogy ők maguk nem akarnak egyházat alapitani és nem tartják magukat egyházhoz tartozóknak. Magyarországon az egyik államügyész egy nyilvános tárgyaláson emelte ezt a vádat a bibliatanulmányozók ellen, igy tehát nem csupán a mi megfigyelésünk, amiket fentebb mondottunk. Jó volna az állami hatóságoknak éberebbeknek lenni, a keresztyéneknek vigyázóbbaknak, mert ennél még ördögibb módot alig eszeltek ki a keresztyénség megrontására. Persze sok szegény ördög, aki e mozgalom karmaiba került, nem is sejti mindezeket; vakon, bután engedelmeskedik nekik, rontaná egyházát, ahogy csak tudná; piszkolja papját, akitől csak jót kapott; folyton a Bibliát tanulmányozza és azt lépten nyomon áthágja. Ezeket, ha figyelmeztetésre sem térnek észre, irgalmatlanul ki kell zárni a gyülekezetből, mert ezekkel nem lehet semmi közösségünk. (-n-r-)

T