Magyar Egyház, 1926 (5. évfolyam, 1-12. szám)

1926-04-01 / 4. szám

11 SZEMLÉLŐDÉS A baptista munka. Az egyik magyar gyülekezet lelkészét más gyülekezetbe hiv­­ták meg. A meghívást elfogadta. Megtud­ták ezt az ottani baptista szentek, hogy pásztor nélkül maradt a nyáj. S már a legközelebbi vasárnap odaplántálta magát egyikük a templom ajtajába és propagan­da iratokat osztogatott a templomból kijö­vő hiveknek. Hát nem istentelenség ez?! Abban a városban legalább ötezer magyar református van s annak csak csekélyke ré­sze tartozik egyházhoz. Ha a baptista szentek annyira szeretnének evangelizálni, téríteni, miért nem azokat keresik fel, akik semmiféle templomba nem járnak, akik Istennel egyáltalán nem törődnek, miért állnak a templomok ajtajába és miért akar­ják azokat evangélizálni, akiket más sze­dett össze és tart össze keservesen és hű­ségesen?! Azért, mert ez könnyebb: hagy­ni, hogy más ültesse a rózsafát aztán lopkodni a virágát. Olyan is ez, mint a hullarablók eljárása. Amig a hart tart és a zsákmányért az életet kell kockáztatni, addig megbújnak, mikor az ellenséget más legyőzte, akkor ők előjönnek a kockázat nélküli, de utálatos zsákmányolásra. Mind­addig, amig a baptisták ezzel a módsze­rükkel fel nem hagynak, addig nem ismer­jük el őket tisztességes keresztyén feleke­­zetnek, sőt egyházunk ellenségeinek tekint­jük őket, báránybőrbe bujt hiénáknak. Mihelyt azonban azok megtérítését teszik feladatukká, akik semmiféle egyházhoz nem tartoznak, azonnal munkatársaknak ismerjük el őket és készséggel dolgozunk velük együtt. (-n-r-) így dolgoznak a Russelisták! Tudniil­lik a “bibliatanulmányozó” szentek. Egy­házunk hitigazságainak megcáfolására se tudományuk nem lévén, se mivel azok iga­zak, azokat semmiképen ki nem kezdhetik: elvi harc helyett a piszkos személyeskedés terére lépnek és neki esnek hitben, tudo­mányban, erkölcsiségben tiszteletes papi személyeknek, s azok szavahihetőségét akarják lerombolni, hogy az általuk hirde­tett hitigazságokba vetett hitet is aláássák és egyházromboló, bolsevista céljaikat elér­jék. Mert mi más az egész, mint vallási mezbe öltöztetett bolsevizmus? A papok fizetése, hivatala ellen beszélnek — nem a Bibliából! — hogy a nyájak pásztorok nél­kül maradjanak. Az egyházak minden bevételi forrását gyalázzák, feleslegesnek tartják. Teszik ezt azért, hogy az egyhá­zak megsemmisüljenek. A sákramento­­mokhoz hozzányúlnak, hogy a vallás szent voltát eltüntessék. Az Úrvacsora évenkint egyszeri szükségességét hirdetik — nem a Bibliából! — hogy az egyházat ettől az egyházösszetartó erőtől megfosszák. A pa­pi tudományt feleslegesnek tartják, hogy tudomány nélküli babonává' tehessék a vallást. Mindebből napnál világosabb az, hogy mivel sok országban az egyházakba szervezkedett keresztyénség volt a kom­munizmus megvalósulásának az egyetlen komoly akadálya, most lassú, vallásos mez­be bujtatott aknamunkával az egyházakat akarják szétzülleszteni és a keresztyénsé­­get megsemmisíteni. Világos ez a céljuk abból is, hogy ők maguk nem akarnak egy­házat alapitani és nem tartják magukat egyházhoz tartozóknak. Magyarországon az egyik államügyész egy nyilvános tár­gyaláson emelte ezt a vádat a bibliatanul­mányozók ellen, igy tehát nem csupán a mi megfigyelésünk, amiket fentebb mondot­tunk. Jó volna az állami hatóságoknak éberebbeknek lenni, a keresztyéneknek vi­­gyázóbbaknak, mert ennél még ördögibb módot alig eszeltek ki a keresztyénség megrontására. Persze sok szegény ördög, aki e mozgalom karmaiba került, nem is sejti mindezeket; vakon, bután engedel­meskedik nekik, rontaná egyházát, ahogy csak tudná; piszkolja papját, akitől csak jót kapott; folyton a Bibliát tanulmányozza és azt lépten nyomon áthágja. Ezeket, ha figyelmeztetésre sem térnek észre, irgal­matlanul ki kell zárni a gyülekezetből, mert ezekkel nem lehet semmi közössé­günk. (-n-r-) T

Next

/
Thumbnails
Contents