Magyar Egyház, 1926 (5. évfolyam, 1-12. szám)
1926-04-01 / 4. szám
9 tus féltől, hogy ö meg a református egyház törvényeit tartsa be s házasságát református templomban református pap által még akkor is megáldassa, ha az már másutt, pl. katholikus templomban megköttetett. így tehát vegyes vallásu feleknek két templomban, két pap előtt kell hitet fogadni egymásnak, ha azt akarják, hogy egyik egyház törvényeit se sértsék meg és egyik egyház tagjai se lázadozzanak ellenük. Erre persze azt mondja valaki, hogy furcsa. Furcsa, de még furcsább eshetőségnek teszik ki magukat azok a vegyes vallásu házasulandó személyek, akik vagy azon jó szándéktól vezéreltetve, hogy egyik egyházat se bántsák meg, vagy attól a gonosz ösztöntől indíttatva, mely mindenféle egyháztól elidegeníti őket, egyik egyház esketési szertartásait sem veszik igénybe, hanem csak a világi hatóság előtt kelnek egybe. Itt aztán a katholikus féltől a katholikus egyház, a református féltől a református egyház követelheti, hogy a katholikus, illetve a református egyház esketési szertartását is vegyék igénybe. így aztán háromszor kell ' megesküdniök, ha mindenütt eleget akarnak tenni a követelményeknek. Bizony kellemetlen dolgok ezek azoknak, akik más vallásuak közt találják meg azt, akiben élettársukat érzik feltalálni. De kétségtelen igazság az, hogy az ilyen kellemetlenségekért a r. katholikus egyház más felekezeteket el ismerni nem akaró önhittsége a felelős. A református egyház pedig saját tekintélye, becsülete és léte érdekében kényszerítve van hasonlóképen eljárni, mint ahogy a r. katholikus egyház eljár. És mig az nem változik, mi sem változhatunk; inig- az nem enged, mi sem engedhetünk; és amig a r. katholikus egyháznak szabad a házasságra vonatkozó törvényeit követni, addig nekünk is szabad; s ha a r. katholikus hívek engedelmeskednek a katholikus egyház törvényeinek, a református híveknek is engedelmeskedni kell egyházuk törvényeinek. (Keleti)--------:o:--------AZ IFJAK EGYHÁZTAGSÁGA Az amerikai magyar egyházak sorsa attól függ, hogy az ó-hazából kivándorolt s folyton fogyó öregek helyét betöltik-é az itt született fiatalok. Épen ezért minden magyar egyháznak fő-fő kérdése kell, hogy legyen az, hogy miképen lehetne az itt született fiatalságot az egyházhoz fűzni. Miképen lehetne szüleik egyházát az ő egyházukká is tenni? Mert most nem érzik úgy az övéknek, mint ahogy érezniök kellene. Templomba ugyan eljárnak, egy-egy műkedvelő előadáson is hajlandók szerepelni, de egyebet alig tesznek. Ez pedig nem elég. Szerintünk csak egyetlen egy módja van annak, hogy az ifjúság szivvel-lélekkel bevonuljon az egyházi életbe és otthon érezze magát az egyházban: Felkérni őket, hogy ők is vegyenek részt a teherviselésben, és felajánlani nekik a teljes jogú egyháztagságot. Ez egyrészt méltányos kérés is az egyház részéről azokhoz az ifjakhoz, akik önálló keresettel bírnak. Ha mozi, bál, udvarlás stb. megkapja a magáét, milyen alapon mentesittetik az ifjú az egyház fentartásához való hozzájárulás alól? Másrészt pedig az ifjúra nézve is áldásos következményeket ígérő javaslat ez. Az egyházat, melyet az ő hozzájárulása is segit fentartani, sokkal jobban fogja szeretni, mint azt, amelyikhez verejtékének egy csöpje sem fűzte. Az egyház iránt, melynek ügyeibe neki is jogos beleszólása van, jobban fog érdeklődni, mint az iránt az egyház iránt, amelyiknek -a dolgaiba semmi T
