Magyar Egyház, 1926 (5. évfolyam, 1-12. szám)
1926-04-01 / 4. szám
7 Biblia ismeretét terjesztő ifjúsági egyesületekbe tömörülnek. Mindezek a példák jogosulatlanná teszik a magyarországi református egyház legszomorubb korszakából magunkkal hozott téves felfogást, hogy a gyermeknek a konfirmáció után már semmi köze vallásunk tanulásához. De még többet mondunk. Ha Magyarországon meg is volt ez a felfogás, ott még valahogy csak meg lehetett magyarázni azzal, hogy ott hat teljes évig járt az egyház iskolájába a gyermek. Hat teljes évig tanulhatta a bibliai történeteket, az énekeket, egyházunk történetét. Hat teljes évig, mindennapi iskolában, nem csak szombatonként, vasárnaponként, egy-két nyári hónap alatt, csipve-lopva, mint mi tesszük Amerikában. Ha tehát hat teljes évi tanulás után azt mondta valaki: Elég, fiam, ezután a munka legyen a gondod, — azt még megértjük. De aki Amerikában is igy beszél, az nem jól beszél. Mert itt, mint minden egyháztagunk jól tudja, az egyháznak nincs módjában tizenkét éves korára megadni a gyermeknek ugyanazt a tanítást, amit otthon megadhat. A tizenkét éven jóval túlhaladó korig való hűséges szombati vagy legalább vasárnapi iskolába járásra van itt szüksége a gyermeknek, mig valamennyire is odajuthat, ahová az otthoni gyermekek tizenkét éves korukra juthatnak. Azért, ha Magyarországon még menthető is valamennyire az, aki a konfirmáció után minden tanulást feleslegesnek tart, Amerikában teljességgel menthetetlen. Az az apa, aki csak nem régiben konfirmált fiával ott áll a vasárnapi iskolásoktól tömött iskola előtt és nem mondja fiának: Eredj, fiam, tanulj te is — sőt ha a pap szól gyermekének, akkor védelmére kél azzal a kifogással, hogy annak már nincs arra szüksége, mert konfirmált — az az apa bűnös s Isten és az egyház előtt felelős lesz azért, ha gyermekéből nem lesz vallását ismerő, igaz református. Azonkívül nagy elmebeli gyarlóságról tesz bizonyságot az, aki azt hiszi, hogy vallásunk tanulására, általában a tanulásra csak gyermekeknek van szükségük. Tanulásra van szüksége annak, aki nem tud valamit és szüksége van rá addig, amig nem tudja. Az évek száma senkit se tesz tanulttá, hanem csak a tanulás. Kérjük azért híveinket, hogy vessék ki fejükből azt a téves felfogást, hogy konfirmáció után már nem kell legalább vasárnapi iskolába küldeni gyermekeiket. Kell, mert szükséges. Mert a kátéval még nem tanultak meg mindent és ha hátat fordítanak mindennek, azt is elfelejtik, amit tanultak. Szivük elhidegedik az egyháztól és belesodródnak az amerikai ifjúság krisztustalan, fékevesztett, pogány életmódjának árjába. Ha pedig semmiképen sem tudnók híveinket ennek belátására bírni, akkor nem lesz más orvosság, mint amit otthon is elővettek, az nevezetesen, hogy csak 14-16 éves korukig hűségesen vasárnapi és lehetőleg szombati iskolát is látogatott gyermekeket fogunk konfirmálni. A jövő nemzedék jól felfogott érdeke kívánja azt, hogy akár egyik, akár másik módon, de valamiképen feltétlenül ünneppé tegyük a konfirmációt, amely jelenleg — ismét mondjuk — temetés, sőt annál is szomorúbb valami. I A Magyar Egyház az Amerikai Magyar Reformátusok békéjéért harcol! | T
