Magyar Egyház, 1926 (5. évfolyam, 1-12. szám)
1926-04-01 / 4. szám
4 Egyesítési mozgalmunk ellenesei részéről igen kedvelt vád velünk szemben az, hogy mi Amerikában az u. n. “debreceni” szellemet képviseljük, viszont az óhazai közvéleménynek Budapestről vagy más református centrumokból irányított része tökéletesen helyesnek tartja a jelenlegi amerikai állapotot. Hogy ez a vád mennyire nem állja meg helyét, arra vonatkozólag itt közlünk egy cikk részletet a budapesti Kálvinista Szemle márc. 27.-i számából: “Nagyfontosságu és örvendetes hir érkezik Amerikából, amely komoly formában azt jelenti be, (amire a K. Sz. már régebben is kifejezte imádságos óhajtását,) hogy az amerikai magyar református egyházak egyesítésének terve megszületett. A felhívás a Független Amerikai Magyar Református Egyház részéről indult meg, s a célja az, hogy az egész amerikai magyar reformátusság együtt teremtse meg a nagy, önálló és minden magyar reformátust magába ölelő Egyházat. Nem kell külön is fejtegenünk amerikai testvéreink e lépésének rendkívüli jelentőségét. Mert régóta gyötört bennünket is az aggodalom, hogy az amerikai magyar reformátusság, mai szétszakadozott formájában, a különböző amerikai felekezetekbe való gyors beolvasztás sorsát előbb-utóbb el nem kerülheti... Elvi szempontból feltétlenül örömmel kell üdvözölnünk ezt a régóta várt lépést és igazat kell adnunk a felhívást kibocsátó F. A. M. R. E. vezető embereinek, amikor a következőket mondják: “Nemcsak szabad, nemcsak lehetséges tehát a nagy, független, önálló Amerikai Magyar Református Egyház megteremtése, hanem hitünk, becsületünk, önérzetünk s magyar fajtánk életrevalóságának megbizonyitása miatt egyenes kötelességünk is.” Érdekes és az utóbbi években mind jobban erősödő magyar öntudatra rendkívül jellemző az a levél, amit egy más vallásu óhazai nagynevű mérnöktől kaptunk. Az illető többször és hosszasabban tartózkodott Amerikában s féltő aggodalommal figyel hazulról is minden amerikai magyar mozgalmat. Többek közöt ezeket írja: “.......őszintén mondom, hogy a magyar vallási és faji öntudat megőrzését csak a ti mozgalmatok sikere által látnám biztosítottnak.... A magyar öntudat megőrzése minden áldozatot megér.... Én előttem talán még az is rokonszenvesebb volna, ha a más vallásu magyarokkal egyeznétek meg egyházi életeket felől minthogy anyagi okokból egyik másik idegen egyházzal köttök szövetséget. Mert a két különböző vallásu magyar is jobban megérti egymást, több vonása az életfelfogásnak azonos ebben a két emberben, mint akár két református emberben, akik közül az egyik magyar, a másik idegen. Ajánlom ezt a tételt is figyelmetekbe.....stb.” Egy hires református iró, akinek könyvei és cikkei most talán legolvasottabbak Magyarországon s akit régi barátság fűz e sorok írójához, mozgalmunkat szintén élénk figyelemmel kiséri s arra vonatkozólag gyönyörű magyar nyelven Írott levelet intézett a Magyar Egyházhoz. Ebből a levélből idézzük a következőket: “___mindenképen örvendetes jelenség ez. A szebb, erősebb magyar jövőnek le nem kicsinyelhető bizonyítéka. Nagy bizonyosággal örvendezteti és erősiti hitünket és akarásunkat. Vannak még tiszta lelkű, igaz magyarok s ha a lelki kapocs tömöríteni fogja őket, az ősi magyar oltárokon diadalmaskodó hitünk, eszményeink, akarásunk égitüze örökfényességben újból felragyog. Isten segíteni fog. Félúton meg ne álljatok, stb.” Egy jónevü félső-magyarországi papi ember, aki itt járva, igen jól ismeri az amerikai helyzetet, szintén hosszabb levélben üdvözölte a F. A. 1VÍ. R. Egyházat kezdeményező lépése alkalmával.
