Magyar Egyház, 1926 (5. évfolyam, 1-12. szám)

1926-01-01 / 1. szám

11 zárják. A másik ok, mint mondánk, az igazak gyámoltalansága, közöm­bössége és az a tény, hogy kisebb­­nagyobb mértékben, ha nem is olyan nyilvánvaló fokig, ő bennük is ott vannak az ördögök és igy lelki ro­konságban vannak azokkal, akiken már nagy fokig elhatalmasodtak az ördögök. Bizony ez az oka annak, hogy egyházunkban olyan nehéz az egyházfegyelem gyakorlása. Ez az oka annak, hogy még a legsúlyosabb, Krisztus egyházának természetével a legvisszataszitóbb ellentétben álló esetek láttára sem gerjed haragra a szent gyülekezet és hagyja az egész rendcsinálás, fegyelmezés ódiumát a lelkipásztorra. A hívek igaz krisztus­­szeretete kell tehát ahoz, hogy Krisz­tus méltóságára féltékenyen őrködő egyházfegyelem legyen gyakorol­ható. 5. Roppan tanulságos és az “ör­­dögök”-et minden emberrel megutál­­tató természetrajz az, amit az ördö­gökről kapunk, ha ama kérelmüket vesszük fontolóra, hogy a disznókba kívánkoztak, ha már az emberekben nem maradhattak. így hát nekik a disznó a legkedvesebb lakó-helyük az ember után. A disznó, az utálat­nak, a tisztátalanságnak, az állatias­­ságnak, az alacsonyságnak a meg­testesülése a keleti, de a világ min­den népe előtt is. Ezzel helyezik egy rangra az embert a gonosz indula­tok, az ördögök, mert vagy egyikben, vagy a másikban szeretnek lakni. Sőt a bűnös embert még a disznónál is jobbnak tartja, mert hisz’ a disznó­ba már csak akkor megy, ha az em­berben vékép nem maradhat. Lám, az mondja a legrettenetesebb kriti­kát a bűnös szenvedélyekkel meg­szállott emberről, aki az ő megszál­lottságának oka: az ördög. Az nézi le a legjobban, aki aljasságból él: az ördög. Az mondja meg róla a leg­­igazabbat, aki mindig hazudik neki: az ördög. Az neveti ki a legjobban, aki nevetségessé tette: az ördög. “For certain persons there is no more needful passage in Scripture than this” — mondja egy angol irás­­magyarázó. Igen, mert megláthat­nák, hogy mig Jézus meghal s drá­ga vérét hullatja érettük, addig a go­nosz lenézi, kineveti, bolondnak tart­ja őket. Láthatnák, hogy Jézus, aki se szállást, se szeretetet, se engedel­mességet nem nyert tőlük, mint az ördög, még a keresztfán és még most, az Atya jobbján is imádkozik értük, gondol rájuk, hívogatja, vár­ja, szereti őket. Nem disznókai sü­­lyeszti őket egy színvonalra, hanem angyaloknál is feljebb magasztalja. Melyiket érdemesebb hát követni? Melyiket érdemesebb szivünkben hordozni? A Biint-é vagy Krisztust? 6. Jézus otthagyta a Gadarénu­­sok tartományát, amikor kérték, hogy távozzék. Ördögöktől megsza­badító szent erejét nem akarta azok­ra erőszakolni, akik eltolták azt ma­guktól. Otthagyta őket. Elment. Egy szó nélkül. Csupán a felszabadított utat és a két megszabadított, ujjá­­teremtett embert hagyta maga után emlékül. Mutatót azokból az áldá­sokból, amiket még készentartott a­­gadarénusoknak, ha befogadják. Az írás nem szól többet erről az esetről. De hej! ki tudja, hányszor bánták meg a gadarénusok ezt a tettüket! Ki tudja, hányszor illette a nép ká­romlással azokat az elöljárókat, akik eltávolították Jézust, talán csak azért, hogy ne legyen a határban na­gyobb ő náluknál! Ember, Jézus nem erőszakolja rád magát. Elmegy, ha elhajtod. De a felelősséget ott hagy­ja neked. És nincs rettenetesebb fe­lelősség a lelkünk javáért reánk há­ramló felelősségnél: és a nem jól tel­jesített kötelesség miatti lelkiisme­­retfurdalásnál. Jól fontold meg, mit mondasz Jézusnak, ha szived hatá­rába lép és űzni kezdi onnan az ör­dögöket. '

Next

/
Thumbnails
Contents