Magyar Egyház, 1926 (5. évfolyam, 1-12. szám)
1926-01-01 / 1. szám
11 zárják. A másik ok, mint mondánk, az igazak gyámoltalansága, közömbössége és az a tény, hogy kisebbnagyobb mértékben, ha nem is olyan nyilvánvaló fokig, ő bennük is ott vannak az ördögök és igy lelki rokonságban vannak azokkal, akiken már nagy fokig elhatalmasodtak az ördögök. Bizony ez az oka annak, hogy egyházunkban olyan nehéz az egyházfegyelem gyakorlása. Ez az oka annak, hogy még a legsúlyosabb, Krisztus egyházának természetével a legvisszataszitóbb ellentétben álló esetek láttára sem gerjed haragra a szent gyülekezet és hagyja az egész rendcsinálás, fegyelmezés ódiumát a lelkipásztorra. A hívek igaz krisztusszeretete kell tehát ahoz, hogy Krisztus méltóságára féltékenyen őrködő egyházfegyelem legyen gyakorolható. 5. Roppan tanulságos és az “ördögök”-et minden emberrel megutáltató természetrajz az, amit az ördögökről kapunk, ha ama kérelmüket vesszük fontolóra, hogy a disznókba kívánkoztak, ha már az emberekben nem maradhattak. így hát nekik a disznó a legkedvesebb lakó-helyük az ember után. A disznó, az utálatnak, a tisztátalanságnak, az állatiasságnak, az alacsonyságnak a megtestesülése a keleti, de a világ minden népe előtt is. Ezzel helyezik egy rangra az embert a gonosz indulatok, az ördögök, mert vagy egyikben, vagy a másikban szeretnek lakni. Sőt a bűnös embert még a disznónál is jobbnak tartja, mert hisz’ a disznóba már csak akkor megy, ha az emberben vékép nem maradhat. Lám, az mondja a legrettenetesebb kritikát a bűnös szenvedélyekkel megszállott emberről, aki az ő megszállottságának oka: az ördög. Az nézi le a legjobban, aki aljasságból él: az ördög. Az mondja meg róla a legigazabbat, aki mindig hazudik neki: az ördög. Az neveti ki a legjobban, aki nevetségessé tette: az ördög. “For certain persons there is no more needful passage in Scripture than this” — mondja egy angol irásmagyarázó. Igen, mert megláthatnák, hogy mig Jézus meghal s drága vérét hullatja érettük, addig a gonosz lenézi, kineveti, bolondnak tartja őket. Láthatnák, hogy Jézus, aki se szállást, se szeretetet, se engedelmességet nem nyert tőlük, mint az ördög, még a keresztfán és még most, az Atya jobbján is imádkozik értük, gondol rájuk, hívogatja, várja, szereti őket. Nem disznókai sülyeszti őket egy színvonalra, hanem angyaloknál is feljebb magasztalja. Melyiket érdemesebb hát követni? Melyiket érdemesebb szivünkben hordozni? A Biint-é vagy Krisztust? 6. Jézus otthagyta a Gadarénusok tartományát, amikor kérték, hogy távozzék. Ördögöktől megszabadító szent erejét nem akarta azokra erőszakolni, akik eltolták azt maguktól. Otthagyta őket. Elment. Egy szó nélkül. Csupán a felszabadított utat és a két megszabadított, ujjáteremtett embert hagyta maga után emlékül. Mutatót azokból az áldásokból, amiket még készentartott agadarénusoknak, ha befogadják. Az írás nem szól többet erről az esetről. De hej! ki tudja, hányszor bánták meg a gadarénusok ezt a tettüket! Ki tudja, hányszor illette a nép káromlással azokat az elöljárókat, akik eltávolították Jézust, talán csak azért, hogy ne legyen a határban nagyobb ő náluknál! Ember, Jézus nem erőszakolja rád magát. Elmegy, ha elhajtod. De a felelősséget ott hagyja neked. És nincs rettenetesebb felelősség a lelkünk javáért reánk háramló felelősségnél: és a nem jól teljesített kötelesség miatti lelkiismeretfurdalásnál. Jól fontold meg, mit mondasz Jézusnak, ha szived határába lép és űzni kezdi onnan az ördögöket. '
