Magyar Egyház, 1926 (5. évfolyam, 1-12. szám)
1926-03-01 / 3. szám
21 MAGYAR MOSOLYGÁS A BÍRÓ ELŐTT — Tanúsítás Szögedében — — Neve? — kérdezi a bíró. — Szélös Nagy János. — Született? — Csakis. — Hol született? — A méhösi tanyán. — Szegedhez tartozik az a tanya? — Fele Szögedéhö, fele Dorozsmáho. — Hát most már melyik felében szü letett maga? — Én bizony arra nem emlékezök. — Ne tréfázzon itt kend! — csattan fel a biró. — Hol állították ki a keresztlevelét? — Sárhelyen. — Hódmezővásárhelyen? — Csakis. A bírót elönti a méreg. — Hallja maga Széles Nagy János, ne kukoricázzon itt velem! — Mer teccik tunni, az úgy vót, — böki fel az ujját Szélös Nagy János, — hogy az idösanyám éppen a Csörögei Marosa ángyink halottaságyáho mönt, oszt útközbe....--- Nem fontos! — int a biró. — Melyik esztendőben született? — Az okepációkor. — Szóval 1879-ben. — Csakis. — Családi állapota? — Köszönöm szives kérdésit, mögvagyunk. A biró ráüt az asztalra. — Nős? — Mán húsz esztendeje. — Gyerekei vannak? — Három — biccent Szélös Nagy János. Aztán halkan hozzáteszi: — Mög jány is van kilenc.... — Mivel foglalkozik? — Mikor hugyan, kérőm. Ősszel szántok, tavasszaa vetők.... — Szóval földművelő. — Csakis. — Büntetve volt? Szélös Nagy János gondolkozik. — Egyszer alighanem... — Mi miatt? — Még legénykoromba összegyüttem a szomszédék Andrisávaa. — Mit kapott érte? — A csöndőröktü három pofont.... Erre már a biró is kizökken a szerepéből, elneveti magát. De ismét szigorú arcot ölt és igy folytatja: — Figyelmeztetem, hogy igazat mondjon, mert vallomásra esküt tesz, már pedig a törvény a hamis esküt szigorúan bünteti. Megértette? — Mög. — Most pedig mondja el, hogy mit látott abból a tettlegességből, melynek folyamán Deres János földműves Szőregi István földművesnek tizennégy napon belül gyógyuló súlyos testi sértést okozott. Szélös Nagy János hosszasan töpreng. Egyszer csak megszólal: — A verekedést teccik érteni? — Azt. — Hm.... --- csóválja fejét az öreg tanú — biz én abbu sömmit se láttam.... — Mért jelentkezett akkor tanúnak? — fortyan fel a biró. — Azér, kérőm, — veti fel a fejét Szélös Nagy János, — mer tanúsítani akarok! — De ha egyszer nem látta, mit akar tanúsítani? — Azt kérőm, hogy amikor Deres János körösztkomám a Szőregi Istvánt kapanyéllel fejbe csapta, hejesen cseleködött. — Jegyezze meg magának, — kiált rá a biró, — hogy nincs olyan ok a világon, amiért verekedni szabadna! Igazit erre egyet magán az öreg tanú s azt mondja, hogy: — Dejszen! Csak a tekintetös biró ur pipájába töttelc vóna fele annyi puskaport, amennyi a Deres János szájába szétfakadt!
