Magyar Egyház, 1926 (5. évfolyam, 1-12. szám)
1926-03-01 / 3. szám
19 laki van, akitől tanácsot kérhet, az esperes az. Egy két szó után elmondta a sanfranciszkói tömeggyilkosság történetét. Az esperes nyugodtan hallgatta. Csak a tekintete lett mindig derültebb, annyi mosolygás gyűlt benne össze, hogy nincs az a tavaszi délelőtt, amiben több volna. A törvényszéki jegyző befejezte a történetet, az esperes a vállára ütött Micsoda törvény embere vagy te, fiam, ha nem tudod, hogy Kaliforniában nem akasztanak? Meghökkenve állt meg a fiatalember. — Ez csak egy, fiam. A második, hogy apósod öregapjának csak egy fia volt: az apósod. így hát szegény Pali bácsi meg se születhetett. Gábor megfogózott az esperes léckerítésébe, mert már a présház előtt álltak. — A harmadik pedig, édes Gábor fiam, amit te nem tudsz, hogy a feleséged derék, jó, kedves asszony ugyan, hanem: csali. — Mi az? — hebegte a bódult férfi. — Persze, ti városi emberek nem ismeritek a nép bölcseségét. A csali-meséről azonban alighanem hallottál. Hát csalinak nevezi a magyar azt az embert, akinek gyönyörűsége az, ha nem mond igazat. — Az én feleségem! Ilyen hazug természet! — riadt föl a meggyötört ember. — Nem hazudik az, csak különös gyönyörűsége telik abban, ha olyasmit talál ki, ami ámulatba ejti a hallgatóságot. Pia leírná, talán novella lenne belőle, de mivel elmondja, csak füllentés. — Hát a Pali bácsi akasztása? — Novella, fiam. — Bizonyos? — Mondtam, hogy egészen bizonyos. — De ha másnak is elbeszéli? — Nem teszi, mert mást nem izgat úgy föl vele, mint tégedet. — Mit tegyek hát? Mit tegyek? — Ha meg akarsz győződni, mennyire igaz, amit mondok, egykét nap múlva hozd elő megint a Pali bácsit. Majd meglátod, menynyi uj részletet tudsz meg róla. — De ha a feleségem másnak is füllentene, igen szégyelném. — Eégy neki mindene, akkor csak neked fog füllenteni. Egyébként is, fiam, minden házasélet addig ér valamit, amig a felek el nem kezdik egymásnak megmondani az igazat. Ezzel elbúcsúztak, az esperes felment a prédikációjához, Gábor meg könnyebbült lélekkel ballagott a város felé. A férj meg nem állhatta, hogy még az este szóba ne hozza Pali bácsit. Derült érdeklődése azonban nem hangolta föl az asszonyt. Barika unottan ejtette el az ügyet és mikor Gábor maga tért vissza a részletekre, felesége csak rábólintott, hogy: — Igen, igen! — Pali bácsi témája, úgy látszik, ki volt merítve. Nem kínált több izgalmat, mert a hallgatóság nem izgult tőle. Gábor ezután még többet törődött a feleségével, mint egyébként tette volna. így éltek olyan példás házaséletet, hogy a csélcsap férjeket velük bosszantották. A mulatós embereknél közutálat tárgya lett Gábor, de otthon boldog volt és ha Barika mesélt is néha valami csodálatos dolgot, mosolyogva hallgatta. Ez nem tetszett Barikának és mindig jobban elmaradtak a történetek. Pedig Barikának igen hiányzott, hogy nem mesélhetett. Közben kisfiút hozott a házhoz a gólya, utána kisleányt. Hamar nő a gyermek. A tolókocsiból kikerül és szaladni kezd, aztán megoldódik
