Magyar Egyház, 1926 (5. évfolyam, 1-12. szám)

1926-03-01 / 3. szám

9 FEJETLEN LÁBSÁG. Istenben boldogult Miskolczi Gáspár, a 17-ik században élt magyar református pap, könyvet irt az 1654-ik esztendőben az angliai presbiteriánus és crom­­wellista independens mozgalmak­ról. Könyvének a következő cí­met adta: “Az angliai indepen­­dentissimus, avagy az ecclesiai fenyítékben és a külső isteni tisz­teletre tartozó jó rendtartásokban minden minden reformata ecclesiák­­tól különböző fejetlen lábság.” Amint látjuk már könyvének cime klasszikus adalék a református ke­­resztyénség angliai és skóciai túlzó válfajának megismeréséhez. “Min­den reformata ecclesiáktól külön­böző fejetlen lábság” — ez, Mis­kolczi Gáspár uram szerint ennek a keresztyénségnek a helyes neve. S ha Miskolczi Gáspár uram közel három évszázad messzeségéből meg­jelenhetne ma a földön, s közelebb­ről, szétnézhetne magukat magyar reformátusoknak nevező, de a pres­­biteriánizmus vizein vígan evező hittestvérei között, bizony ma is aligha mondana mást, minthogy amit tesznek az nem más, mint “minden reformata ecclesiáktól különböző fejetlen lábság.” Erről a Miskolczi Gáspár ál­tal fejetlen lábságnak nevezett val­lásról két, rendkívül érdekes nyi­latkozat került elibénk ebben a hó­napban. Az egyik Henry Sloane Coffin new yorki presbiteriánus lelkész tollából való. Rev. Coffin egyik legkimagaslóbb vezéralakja a presbiteriánusok modernista tábo­rának. Mint ilyent, felszólította a Forum nevű havi szemle, hogy írja meg egy cikk keretében azt, hogy: miért presbiteriánus? Coffin ur felsorolja cikkében mindazokat az okokat, amelyek őt presbiteriá­nussá teszik. Cikkének a vége felé aztán a következő kijelentést teszi: “Szigorú tény az, hogy nem könnyű feladat felfedezni a létező protestáns felekezetek határozott jellemvonásait. Kétségtelen, hogy mindazokat az előnyöket, amelyeket én a presbiteriánus egyház javára írtam, más felekezetek is igényelni fogják a maguk számára...... Fele­kezeti megoszlottságaink nem je­lentenek ma már különbséget a tanokban, vagy a felekezetileg pro­dukált keresztyén élettipusokban. Lehetnek különbségek a hangsúly­ban, de ezek merő semmiségek.” Coffin ur tehát meg akarja mon­dani, hogy miért presbiteriánus, s tele is ir evégre egy csomó papirt, végeredményként azonban azt ál­lapítja meg, hogy nem presbiteriá­nus, hanem olyan “katholikus”, aki­hez hasonlók minden felekezetben vannak, s efelett örvendez is. Hogy­­ilyen “katholikussága” alatt mit ért, azt is megmondja. Megbírálja ugyanis a presbiteriánus egyházat, s nyíltan megmondja, hogy sok olyan dolog van benne, amit nem szeret. Határozottan elitéli azokat a presbiteriánusokat, akik úgy gon­dolkoznak, hogy a presbiteriánus egyház egy olyan felekezet, amely­nek hitvallási kikötései vannak. Ideális állapotnak azt tartja, amely­ben mindenki azt hiheti és azt pré­dikálhatja, amit akar, az Isten Igéjét mindenki úgy magyaráz­hatja, ahogy a szive diktálja. A Coffin ur vallását röviden egyházi nihilizmusnak nevezhetjük, vagy pedig Miskolczi Gáspár urammal: fejetlen lábságnak. A modernista irányzat mellett azonban egy másik irányzat is van a presbiteriánus felekezetben: a fun­­damentálisták irányzata. Ennek az

Next

/
Thumbnails
Contents