Magyar Egyház, 1926 (5. évfolyam, 1-12. szám)
1926-01-01 / 1. szám
9 r r r I R A S E S ELET ÖRDÖNGŐSÖK ÉS JÉZUS, BŰN ÉS GYÓGYULÁS Irta: Vincze Károly. A hegyi beszéd után hajóba szállt Jézus a tanítványokkal. Át akart menni a Genezáreth-‘tó túlsó partjára, a Gadarénusok tartományába. Bár vihar és háborgó hullámok ostromolták a kis hajót, mégis szerencsésen partot ért, mert hisz’ benne volt és vele volt Jézus, kinek “mind a szelek, mind a tenger engednek.” Alig hogy partra léptek Jézus és a tanítványok, két ördöngős ment eléjek a sírboltokból kijővén, igen kegyetlenek, annyira, hogy senki sem mer vala elmenni azon az utón. És imé kiáltának mondván: Mi közünk teveled Jézus, Istennek Fia? Azért jöttél ide, hogy idő előtt meggyötörj minket? Tőlük távol pedig egy nagy disznónyáj legelészik vala. Az ördögök pedig kérik vala őt mondván: Ha kiüzesz minket, engedd meg nekünk, hogy ama disznónyájba mehessünk. És monda nékik: Menjetek. Azok pedig kimenvén, ménének a disznónyájba: és ime az egész disznónyáj a meredekről a tengerbe rohana, és oda vészé a vízben. A pásztorok pedig elfutának, és bemenvén a városba hiriil adának mindent, azokat is, amik az ördöngősökkel történtek vala. És imé az egész város kiméne Jézus elébe; és mihelyt meglátták, kérék őt, hogy távozzék az ő határukból. És hajóra szállva átkele és méné a maga városába.” (Máté ev. 8-ik rész, 23-9-ik rész I.) 1. Legelőször is meglepő, hogy milyen hamar észreveszik az ördöngősök a Jézus megérkezését. Nem láthatták, mert a sírboltban voltak. Senki se jelentette nekik, mert még közelíteni se mertek feléjük. Mégis olyan hamar megtudták, hogy az Ur megérkezett, hogy “eléje” mentek. Igen, mert az ördögtől megszállottaknak igen jó érzékük van. Igen jól megérzik azt, hogy ki olyan, mint ők és igen jól megérzik azt is, hogy ki az ő tökéletes ellentétük, ki Istennek Ama Szentje, akinek közeledése halálos veszélyt jelent bűnös életükre. Ahol Krisztus megjelenik, akár személyesen, mint itt, akár evangyéliomában és szolgáinak munkájában, ott az ördögtől megszállottak is kibújnak a sirboltukból és hallatják hangjukat. Egyházi életünkben ők a leghangosabbak. Ők vigyáznak a legéberebben, hogy valahogy el ne jöjjön egyházi életünkbe Krisztus, mert az nekik ellenségük. 2. Pedig óriásian tévednek. Nem nekik ellenségük Krisztus, hanem a bennük lakozó ördögöknek: gonosz indulatoknak és szenvedélyeknek. Tulajdonképen ezek az ördögök kiabálnak. tiltakoznak belőlük is, mint ebből a bibliai két szerencsétlenből. Tulajdonképen ezek rettegnek amiatt, hogy ha Jézus megszabadítja tőlük az embert, akkor ők elvesztik a jó kényelmes, meleg, ingyen szállást, az engedelmes szolgát, a munkanélküli élősködést. Ezért kiáltják Jézushoz: “Mi közünk teveled Jézus!?.. Azért jöttél, hogy meggyötörj minket?” Persze azzal nem törődnek, hogy a bűnösnek ez jobb lesz. Mert azok visszatérhetnek az emberi társadalomba és nem kell nekik sírboltokban bujkálni, állati módon élni, és embertársaik rémei lenni. A gonosz iránti gyűlöletünket kellene fehéren izzóvá hevíteni annak az önző,
