Magyar Egyház, 1926 (5. évfolyam, 1-12. szám)
1926-02-01 / 2. szám
13 ÍRÁS és élet Mivel dicsekedjünk? A dicsekedés nagyon közönséges dolog az emberek között. Tulajdonképeni gyökere az a tény, hogy az ember nagyság, kiválóság után vágyik. Nem szívesen marad ismeretlenül, észrevétlenül. Ha aztán sehogyse akarják észrevenni, úgy tesz, mint az elemi iskolás gyerek: nyújtogatni kezdi az ujját, dicsérni kezdi magát, hogy észrevegyék, megbámulják, megsiivegeljék. A bölcs igy kiállt: Ide nézz, világ, milyen okos vagyok én! Az erős igy szól: Nézd, micsoda erőm van! A gazdag ezt mondja: Látod, ez mind az enyém. Dicsekednek, hogy dicsértessenek az emberektől. De az Ur meg ezt mondja : “Ne dicsekedjék a bölcs az ő bölcsességével, az erős se dicsekedjék az erejével, a gazdag se dicsekedjék a gazdagságával; hanem azzal dicsekedjék, hogy értelmes és ismer engem, hogy én vagyok az Ur, aki kegyelmet és igazságot gyakoriok e földön, mert ezekben telik kedvem.” (Jerémiás 9, 23-24.) Testvérem, van-e neked ilyen ismereted Istenről, hogy dicsekedhess vele? Kérd az Istent, hogy legyen. Mert mind szeméttel dicsekszik, aki mással dicsekszik. Mind csak bűnében vájja mélyebbre magát, aki mással kérkedik. Mig ez az ismeret felemel, naggyá tesz, idvezit. (János ev. 17—3.) (V. K.) Tanítványokat adó otthonok. Az Ó-haza falusi életében szétnézve azt találjuk, hogy sok ház van, ahol a fiák nem élnek és dolgoznak békességben atyjukkal. Mindenütt a tékozló fiú kérése hangzik: “Atyám, add ki a vagyonból rám eső részt.” Az atya nem adja, vagy ha adja, ritkán vannak vele megelégedve. Végeredményben elhidegedik szivük egymástól; ha testben együtt vannak is, lélekben messze járnak egymástól s még szép szóval is ritkán illetik egymást. Ugyanígy vannak a testvérek is egymás között. Irigyek, féltékenyek egymásra. Örökös a torzsalkodás közöttük. S lehetetlenség igazságot tenni közöttük, mint mindenütt, ahol a megértés hiányzik. A teljes meghasonlás képét nyújtja egy ilyen ház. S szinte szemmel látható, amint teljesedik rajta Jézus mondása: “Ha egy ház önmagában meghasonlik, meg nem maradhat az a ház.” Pusztulásnak, züllésnek indul minden s fokról-fokra durvulnak a lelkek. Jézusnak se sok tanítványa, követője kerül ki az ilyen házakból. Az egyházak se sokat várhatnak az ilyen családoktól, ahol a szeretet ölelése helyett egymás húsába mélyesztett fogak tartják össze a családtagokat. Jakab és János tanítványok se ilyen házból kerültek ki. Ők együtt dolgoztak egymással és atyjukkal, pedig már házas emberek voltak. Igen, mert a szeretet úgy összefűzte őket, hogy jobban esett nekik együtt lenni. S miiyen szép ez. Jézusnak is megtetszett s arra méltatta ezt a családot, hogy két tanítványa is kerüljön ki belőle'. Testvérem, vigyázz otthonodra, hogy Jézust követő, Isten dicsőségét szolgáló gyermekek kerüljenek ki belőle, mint a Zebedeuséból. (Vincze Károly.) I? Üdvözli az olvasót: % MILES and NEVILL % INSURANCE % CARTERET - - NEW JERSEY |
