Magyar Egyház, 1926 (5. évfolyam, 1-12. szám)
1926-12-01 / 12. szám
24 KISEBB CIKKEK HITVALLÁSA-E A II. HELVÉT HITVALLÁS A MAGYARORSZÁGI REF. EGYHÁZNAK? Ezt a különösnek látszó kérdést nem az az eléggé nem sajnálható tény adja toliunkra, hogy bár hitvallásos egyháznak érzi magát a Magyarországi Ref. Egyház, hivatalos törvénykönyvében még sem nevezi meg hitvallásait, — mert akkor másképen tettük volna fel a kérdést, hanem egy másik csodálatos jelenség. Nevezetesen az, hogy Dr. Makkai Sándor erdélyi püspök, tavaly karácsonykor, mikor ő még kolozsvári theológiai tanár volt, “Öntudatos kálvinizmus” címen egy igazán derék, és idők szükségét eltaláló munkája jelent meg; a könyvről a legnagyobb elismeréssel írtak a kritikusok:; a mi lapunk is elismeréssel emlékezett meg róla; egy dolgot azonban hiába kerestünk az összes kritikákban: reflektálást Dr. Makkai Sándor püspök nevezett munkájának arra a részére (18-19-ik oldal), amelyben a II. Helvét Hitvallást a Heidelbergi Káté mellett (amely eredetileg nem is hitvallásnak készült) nélkülözhetőnek tünteti fel. Nos, a bírálatoknak e szakasz feletti átsikamlása az, ami a fenti kérdést pennánkra adta. Mert ha az egész Magyarországi Református Egyház iró emberei közül nem akad egy, aki érvvel érvet állítana szemben, avagy csak kísérletet is tenne arra, hogy egy szélesebb körű tudományos vitát involváljon a II. Helvét Hitvallás körül, hanem egy szó nélkül tudomásul veszik annak háttérbe szorítását és a kálvinizmus kiépítésének munkájában való nélkülözhetőnek ítélését, akkor ugy-e joggal kérdezhetjük, hogy vájjon hitvallása-e még a Magyarországi Református Egyháznak a II. Helvét Hitvallás? Makkai püspök munkájának ezen a ponton egy egész irodalmi forradalmat, a II. Helvét Hitvallás és a Heidelbergi Káté összehasonlító tanulmányozásának egész seregét kellett volna létre hívni. És egészen bizonyos, hogy maga Makkai püspök is jobban gyönyörködött volna abban, mint abban a hallgatásban, melyben munkájának ezt a részét részesítették. Különösen csodálkozunk az u. n. történelmi kálvinizmus híveinek hallgatásán. Csak pár évvel előbb is a régi magyar hitvallások felkutatásának és hangsúlyozásának exponensei voltak. Hol voltak akkor, midőn annak a Hitvallásnak a kérdéséhez kellett volna hozzászólaniok, amelyről századokig “helvét hitvallást követő evangélikus református”-oknak neveztettünk? Bizony ez az egész hallgatás egyik szomorú bizonyosság arra nézve, hogy a Magyarországi Ref. Egyházban még mindig nem elég mély a hitvallásos öntudat. Mi a magunk részéről mindkét hitvallási könyvünket egyformán szükségesnek tartjuk. Bizonyos értelemben azok kiegészítik egymást. A Heidelbergi Káté a református vallásos élmény centrális igazságait fejezi ki egyszerűen, nemesen, biblikusán. A II. Helvét Hitvallás pedig azoknak az igazságoknak az egyházi életben való szétágaztatására nyújt nélkülözhetetlen segítséget. És ebben a tekintetben olyan szükséges, hogy ha elvettetnék, egy másikat kellene késziteni ugyanennek a célnak a szolgálatára. AZ EGYHÁZ ÖNGYILKOSSÁGA. A Magyar Székely Egyesület 1925-ben “Struggle for Existence” (Létért való küzdelem) címen egy angolnyelvü könyvet adott ki az erdélyi református egyház 1923-1924-ik évi életéről. Ennek a könyvnek a 14-ik oldalán az erdélyi református egyházat alapjaiban érintő sérelemnek mondatik a románok részéről való az a bánásmód, amely az egyházat csak mint kultusz-közösséget, istentiszteleti közösséget tekinti és egész életét a templom falai közé szorítja és minden azokon kívüli egyházi munkát, úgy mint vallástanitást, a lelkész lelkigondozói munkáját, belmissziói és társadalmi tevékenykedést elnyom és szinte lehetetlenné tesz. “Világos, — mond-
