Magyar Egyház, 1926 (5. évfolyam, 1-12. szám)

1926-12-01 / 12. szám

21

ez a bibliai tanítás a földi életnek. Egyúttal Útmutatással szolgál arra nézve is, hogy mit nem remélhetni a halottakért való imádkozás nyomán. Nem remélhetni, hogy az valakit is kihozzon onnan, ahová önnpnmaga juttatta önmagát.

IV. Negyedszer azt állapíthatjuk meg, hogy se a “pokolba,” se a paradicsomba jutott lelkek állapota nem a tökéletesség, nem a befejezettség állapota. A jók boldogsága még nem teljes. A gonoszok szenvedése hasonlóképen nem érte még el tetőfokát. Már csak azért is nerjr lehet ez az állapot tökéletes, befejezett, mert a lelkek testük nélkül vannak. Test és Lélek pedig az embernél kiegészítik egymást. Tehát nem csak idői szempontból mondható a lelkeknek a testtől való elválás és a testtel való újraegyesülés közötti állapota “közép állapotnak,” hanem azért is, mert a földi élet és az utolsó ítélet utáni viszonyok között minőségileg is középre esik.

V. A közép állapot a folytonos kifejlődés utján halad előre. Mind a jók, mind a gonoszok között. Azaz a jó lelkek még jobbakká válnak, a gonosz lelkek gonoszabbakká. Érnek mind. Az Isten közelségének hatása alatt. De amint az egészséges gyümölcs még szebb, még érettebb; a féregtől kikezdett gyümölcs pedig még rothadtabb lesz ugyanannak a napnak a melegétől: épen úgy gyakorol áldó, tökéletesítő hatást az Isten közelsége a jókra, és bűnbe rothasztó hatást a gonoszokra. A jók tehát Isten közelségének áldott hatása alatt, mint Menyasszony, készíttetnek a Vőlegény számára. A gonoszok, pedig lassankint maguk is belátják, hogy rászolgáltak arra, ami osztályrészük lett. Talán ' egyetlen lehetséges boldogságuk az, hogy Isten igazságos voltát beismerik és sorsokba belenyugosznak. Következésképen ez az egyetlen dolog, amiért ésszerűen imádkozni lehet a számukra.

VI. A lelkek nem jöhetnek viszsza ebbe a földi világba. A rosszak lelkei a gonosz lelkekkel és bukott angyalokkal be vannak zárva az ítélet napjára (Judás ev. 6-7. v.) A gazdag nem is merte kérni Ábrahámot, hogy őt bocsássa el testvéreit inteni. Lázárt szerette volna elküldetni. Ebből azt lehetne következtetni, mintha a paradicsomba jutott lelkeknek több szabadságuk volna, mint a gonoszoknak. Ábrahám nem is mondja hogy nem jöhetne Lázár, csak azt mondja, hogy nem volna érdemes küldeni, mert ha Mózesnek és a prófétáknak nem hisznek a gazdag testvérei, akkor annak se hinnének, ha a halottak közül támadna fel valaki. (Aminthogy ama bethániai Lázárnak sem hittek, hanem meg akarták ölni, Ján. 12, 10.) Azonban nem valószínű, hogy Isten még abban az esetben is elen.gedné-é másodszor ebbe a világba azokat, akikre egyszer sem volt méltó a világ (Zsid, 11-38), ha az valami különösebb téritő hatást gyakorolna. Isten nem halottakat, hanem Igéjét és annak húsból és vérből való hirdetőit szánta az embereknek a kárhozatra vezető széles útról való letéritésére. Igéjében meg is tiltotta az elköltözöttek háborgatását (5. Móz. 18-11; V. ö. 11. Helvét Hitvallás XVI, 5.)

VH. Hogy mit csinálnak a lelkek, arra világos kijelentést nem ad a Biblia. De ha már a pokolban, szenvedő gazdag ajkára is kérelemnek szava jött, akkor aligha tévedünk, ha azt mondjuk, hogy a jó lelkek pedig foglalatosak az Isten imádásában. Imádkoznak. Uj éneket énekelnek. És imádságukban több a magasztalás, a hálaadás, mint a mienkben. Énekük lelkesebb, buzgóbb, örömteljesebb. A Bárány előtt arany-