Magyar Egyház, 1926 (5. évfolyam, 1-12. szám)
1926-12-01 / 12. szám
17 tén megtartandó ott, ahol megvan. Nagy igazságot fejez ki: Istent nemcsak imádságainkkal kell dicsérni, hanem adományainkkal is. II. Az énekek az egyházi évkörre és prédikációra tekintettel választandók ki. A gyűlő, fentálló, nagy és záró énekek fentartandók. Ajánlatos az éneklés a prédikáció előtt közvetlenül és ahol szokásban van, a prédikáció után is. Mai istentiszteleti beosztásunk mellett egyedül az éneklés az, amely által a gyülekezet az istentiszteleti aktusban tevőleges részt vesz, tehát az énekléssel ne fukarkodjunk. Kívánatosnak tartjuk, hogy az összes független egyházközségek a magyarországi uj énekeskönyv használatát vezessék be, mihelyt azt megtehetik. III. A bibliaolvasás, mint önálló istentiszteleti alkatrész foglaljon helyet a fentálló ének után a vasárnapi és hétköznapi istentiszteletekben. Ez a rész is feltalálható a Kálvin szertartásában, a régi magyar kultuszban és újabban bevezette több magyarországi református egyházközség. Annak sincs semmi akadálya, hogy az egyházi év ünnepi felére használandó bibliai részek egyöntetűen állapíttassanak meg útmutatás és könnyebbség szempontjából. IV. A prédikáció legyen Isten Igéjének tiszta és világos hirdetése. A lelkész egyetlen alkalommal se mulassza el, hogy egyes hitigazságokat a magok teljes egészében ne tárjon fel a prédikáció segítségével. Legyenek azok tanítók, buzdítok, lelkesítők és tartalmasok. Mindig Krisztus foglalja el bennök a központi részt. A Hétköznapi istentiszteleteknél ajánljuk, hogy bűnbánati heteken a tízparancsolat és a törvény summája felolvastassék. Ez megvolt a Kálvin vasárnapi istentiszteleti sorrendjében is, legalább hétköznapi istentiszteletünkben legyen nyoma, amikor a lelkek önvizsgálatot tartanak, tartsuk elébök az isteni törvény tükrét, hogy beletekinthessenek. A Konfirmációval kapcsolatban legyen szabad hangoztatnunk azt, hogy a vizsgatétel még nem a konfirmáció és az előbbit meg lehet tartani az ünnepélyes konfirmáció előtt is. A konfirmáció az apostoli gyakorlat alapján lehetőleg mindenütt kézfeltétellel végzendő és az imádságban különösképen kérendő a Szentlélek Isten áldása, hogy a hitéről vallástevö keresztyént segítse és megerősítse. Temetési szertartásunkban szomorúan látjuk az oda nem illő és az istentiszteleti aktust képező temetési szertartás rovására szolgáló búcsúztatást. Ezt már Magyarországon is elhagyták és ajánlatos volna, ha az egyházmegye kimondaná, hogy annak fentartását nem helyesli és ajánlja, hogy hiveink oda neveltessenek, hogy ez ósdi és temetési istentiszteletünk méltóságát bántó és sértő szokást minél előbb mellőzzék. Egyházmegyei Gyűlésekkel kapcsolatban indítványozza a bizottság, hogy a reggeli istentisztelet kapcsán az úri szent vacsora sákramentuma mindig kiszolgáltassák. Szent közösségünknek és együvétartozandóságunknak bizonysága, valamint közös Megváltónk vezérségének elismerése az és ha magyarországi ref. egyházunk múltjába visszatekintünk, megtaláljuk az erre vonatkozó kánoni rendelkezéseket. Tisztelettel maradunk: Nánássy Lajos, Borsy-Kerekes György, Koós Lajos, Kovács Lajos, a liturgiái bizottság tagjai.
